érdekességek | Oroszlányi Bányászati Múzeum

Hagyományok és a bányásznap

2021. október 13. | érdekességek, hírek

A bányásznap – ma szeptember első vasárnapja – hosszú múltú hagyományra tekint vissza.

Amennyire legendás Szent Borbála története, legalább annyira változatos a magyar bányásznap története. Magyarországon a Borbála nap tisztelete 1945-ig erősen élt, utána elhalványult. 1945 és 1951 között eltérő időpontokban tartották, vagy nem is tartották a most már bányásznapnak nevezett megemlékezéseket. A tatabányai bányáknál, és így Oroszlányban is a Bányászlelkészség a tatabányai Szent István templom búcsú napján, augusztus 20-án tartotta a bányásznapot. A tatabányai XII-es aknán 1950. december 30-án, a magyar bányászat legnagyobb katasztrófája történt, ahol 81 bányász vesztette életét sújtólég- és szénporrobbanás következtében. A katasztrófa intő jel volt a bányászok és az őket foglalkoztató rendszer számára.

Azért, hogy lecsendesítsék a bányaszerencsétlenség miatt zúgolódó bányászokat 1951-ben elrendelték, hogy bányásznapot kell tartani, mégpedig az 1919-es csendőr sortűzre emlékezve, szeptember első vasárnapján. 1951 és 1989 között, közel egy emberöltő alatt felnőtt egy új bányászgeneráció. Új bányatelepek jöttek létre, melyek magukba szívták az ipar más területeiről, később a mezőgazdaságból a munkaerőt. A rendszerváltáskor visszahozott Szent Borbála napra nagyon kevés bányász emlékezett és azok is leginkább a lengyel dolgozóktól által megtartott Barburka tisztelete miatt. Így történhetett, hogy a rendszerváltás óta eltelt 28 év megosztott, kettős Bányásznap volt. Méltánytalan lett volna megszüntetni a szeptemberi bányásznapot, Szent Borbála tisztelete pedig megkívánta a decemberi megemlékezést.

Péntektől vasárnapig számos program közül válogathatnak az érdeklődők a 71. Oroszlányi Bányásznapi rendezvénysorozaton. Szombaton a hagyományokhoz híven múzeumunkban lesz az idén már X. Majki Bányászok és Bányamentők Találkozója, valamint 14 órától megemlékezés és koszorúzás a bányász áldozatok emlékfalánál, majd az elmúlt év elhunytjainak búcsúztatása a XX-as bányaüzem volt dolgozóinak emlékoszlopánál. Várunk szeretettel minden érdeklődőt!

A bányaüzemek rejtelmei

2021. augusztus 9. | érdekességek, hírek

Érdekességek rovatunk következő részében folytatjuk a bányaüzemek megismerését.

XXIII-as bányaüzem
1961 júliusában a 9.8 Mt szénvagyonú területen megkezdték a lejtős akna mélyítését, majd a függőleges aknáét is. A lejtős akna 244 méter hosszú, a függőleges akna 94 méter mély volt. A bányaüzemet 1966. január 1-jén helyezték üzembe. A bányamező túlnyomó részén sok gondot okozott a felső telep fedőjében lévő víz és az alsó telep fedőjét alkotó homokos közkő beszakadása. A lejtős aknában először csillével, majd 1978-tól gumiszalaggal szállítottak, amely alkalmas volt személyszállításra is. A külszínen létesített faszerkezetű széntároló bunkerben összegyűjtött szenet tehergépkocsikkal hordták a XXII-es aknai feladóhelyre és onnan került az osztályozóra. A XXI-es, XXII-es és XXIII-as bányaüzemek 1981-től Déli bányaüzem elnevezéssel közös szervezeti egységben, közös üzemvezetéssel működtek.

Márkushegyi bányaüzem
A bányatelepítést indokolta a kimerülő bányák miatti termeléscsökkenés, valamint az Oroszlányi Hőerőmű energetikai szénigénye. Erre az időre esett a medence szénbázisára épült erőmű 235 MW-os rekonstrukciója. Jelentős szempont volt az Oroszlányban kialakult bányásztársadalom foglalkoztatottságának hosszú időre szóló megoldása. A Márkushegyi bányaüzem építését, a lejtős akna és három függőleges akna mélyítésével, 1976 februárjában kezdték meg, a termelésbe pedig 1981. április 1-jén lépett be. A lejtős akna 1626 méter hosszú, benne Scharf-féle függő sínpálya és gumiszalag pálya. A központi beszálló akna 6 méter átmérőjű és 314,4 méter mély volt. A Márkushegyi bányaüzem bányatelke magába foglalta Pusztavám területét is. A szénvagyon mintegy 45%-a lakott terület alatt volt. Az ennek védelmére kijelölt pillér lefejtése folyamatos volt, a Kerületi Bányaműszaki Felügyelőség engedélyével. A 980 lakóépületből, illetve középületből 420 megerősítési munkáit elvégezték a várható bányakárok csökkentése érdekében, aminek során alsó és felső vasbetonkoszorúkkal erősítették meg az épületeket. A Márkushegyi bányaüzem 2014-ben megszűnt.

A bányaüzemek világában

2021. június 3. | érdekességek, hírek

Legutóbbi érdekességeink között betekintést nyerhettünk az Oroszlányi szénbányák dolgozóinak szociális helyzetébe és a külüzemek világába. Soron következő fejezetünk ismét a bányaüzemekről szól.

Külfejtés és a III-as bányaüzem
Az 1950-es évek elején végeztek szénkutatást a Vértes hegység peremén, az oroszlányi medence irányába. 1953 márciusában a működő XVII-es aknától az egyik fúrólyukban 6-8 méter mélységben a szabályos kifejlődésű oroszlányi két telepet harántolták. A Tatabányai Szénbányászati tröszt irányításával akkor meg is kezdődött az ország akkori legnagyobb külfejtésének telepítése. A felfedezéstől számított két és fél hónapon belül 5 km hosszú, 760 méter nyomtávú vasút, egy törővel ellátott osztályozó, 3 km hosszú bekötőút, épületek, valamint a külfejtési nyitóárok készült el és megindult a termelés.

XXI-es bányaüzem
Az új akna a medence délnyugati részén kutatott, körülbelül 7,2 Mt kitermelhető barnaszénre nyert telepítést. A mélyítési munkákat 1957 márciusában a 4,8 méter átmérőjű szállítóaknával és a 4,5 méter átmérőjű légaknával kezdték, amit a 145 méter mélységben elért talpszinttel, 1959 júliusában fejeztek be. A bányaüzemből a termelvényt a XXII-es bányaüzem felől jövő függő kötélpályán át szállították el az osztályozó mellett kialakított II-es középállomásra.

XXII-es bányaüzem
A mélyfúrási adatok szerint az égőpala és a rossz minőségű barna pala javarészt a XXI-es, XXII-es aknák mezejében volt. Egy 1953-as tervjavaslat szerint, ezen aknák létesítésének indoka a kapacitáshiány. Szintén ebben a tanulmányban merült fel először az a gondolat, hogy Oroszlány térségében a medence „égőpala” bázisra villamos erőművet kell létesíteni, amely a pala szállítási költségeit csökkentené és hosszú időre megoldaná az értékesítési problémákat. Így az oroszlányi szénbányászat kb. az 1990-es évekig célbányászat lenne, vagyis a megépült erőmű részére, élettartama alatt a 10.000-15.000 kJ/lg fűtőértékű szenet biztosítja. A tereprendezés 1963 márciusában kezdődött, a beruházási munkák pedig 1968. december 29-én fejeződtek be. 1971-ben a föld alatti összelyukasztás után, a pusztavámi Iker-aknát, majd 1981-ben a XXIII-as aknát is az üzemhez csatolták.

Kövessenek minket facebook oldalunkon is és ne maradjanak le a legfrissebb híreinkről!

Oroszlányi Szénbányák dolgozóinak szociális helyzete

2021. május 19. | érdekességek, hírek

Újabb érdekesség…Az aknák és a külüzemek története mellé most érkezzen egy könnyedebb téma is, ami nem más, mint az Oroszlányi Szénbányák dolgozóinak szociális helyzete.

A medence bányászatának fejlődésével párhuzamosan fejlődött a dolgozók szociális ellátottsága is. A termelés felfutásával egyidejűleg nagyarányú lakásépítés indult meg. Az ország különböző pontjairól érkező dolgozókat el kellett szállásolni, melynek eredményeként várossá nőtt Oroszlány. Több, mint hétezer lakás szolgálta a huszonkétezernyi lakó kényelmét, ebből 5500 tömbházi lakás, a többi családi ház.

A város fejlődésével egyidejűleg épültek meg a kommunális létesítmények is, például a 14 részleges Központi Üzemorvosi Rendelőintézet. A dolgozókat a városból és vidékről is szerződéses autóbuszjáratok szállították a munkahelyükre, a vidéki dolgozók részére kulturált összkomfortos elhelyezést biztosítottak. az étkezést minden üzemben és a Békeszállón biztosították.

Mintegy 24 millió forintos költséggel Siófokon üdülő is épült, mely minden akkori igényt kielégítő, 168 férőhelyes üdülő lett. Évente körülbelül 1100 gyermek és 1000 felnőtt vette igénybe a szolgáltatást. Ezeken kívül a város környékén a majki műemlékkörnyezet és parkerdő, az erőműi horgásztó is a bányászok pihenését szolgálta.

A Városi Művelődési Ház és a Bányász Klubkönyvtár rendezvényei, programjai kielégítették a dolgozók kulturális igényeit. Jelentés támogatást nyújtott az Oroszlányi Szénbányák a város fejlesztéséhez és az Oroszlányi Bányász Sportkörnek is. A dolgozók sportolási lehetőséget is bőven találtak. Használhatták a tekepályát, a Városi Sportcsarnokot és a város két fedett uszodáját.

Külüzemek története

2021. május 4. | érdekességek, hírek

Ezen a héten egy rövid időre megszakítjuk az aknák bemutatását és egy kicsit belemélyedünk a külüzemek rejtelmeibe.

Az Oroszlányi Szénbányák létrejötte után, 1957 nyarán megalakult Központi Műhely a XVI. Bányaüzem műhelyeiben végezte munkáját, majd az 1962-ben felépült korszerű műhelycsarnokba költözött. Folyamatosan bővült a tevékenysége, majd önálló üzemmé vált. A Központi Műhely, illetve Gépjavító Üzem szervezete végezte többek között a vállalat és a bányaüzemek működéséhez szükséges villamosenergia hálózat üzemeltetését, karbantartását, fejlesztését, az ivóvízellátást, a telefonközpontok kezelését. Három telephellyel rendelkezett, amelyek a Szállító üzem, a kötélpályák és a palatörőmű.

Az anyagellátó üzem a vállalathoz érkező anyagok fogadását, tárolását, a bányaüzemek és segédüzemek anyagellátását végezte. Részlegei a központi raktár, a NIKEX-tranzitraktár, saját üzemi karbantartó részleg és központi fatelep.

Az Anyagforgalmi és Gépkocsi Üzem fennállása során néha a Szállító Üzem, máskor az Anyagellátó szervezetéhez került. 1976-tól önálló lett a Garázs Üzem. Folyamatosan növekedett a közúti szállítás szerepe, elsősorban az üzemek anyagellátásában, de egyre nagyobb mértékben a szén szállításában is. A belső anyagmozgatás gépesítése során valamennyi üzemet elláttak emelővillás targoncákkal, és ezek központi javítását, továbbá az Anyagellátó Üzem munkagépeinek karbantartását is a Garázs Üzem végezte.

Az építészeti üzem az épületek, utak, műtárgyak karbantartásán kívül saját rezsis beruházási munkákkal és korlátozott mértékben külső megrendelésre végzett egyéb építési feladatokkal foglalkozott. Elősegítették a márkushegyi bányaépítés külszíni építményeinek megépítését, de munkájuk eredménye Oroszlányban a városi Művelődési Ház, a Munkásőrség és a Városi Pártbizottság székháza és a fedett uszoda.Következő fejezetünkben a szociális helyzetre térünk ki részletesebben!

Oroszlányi szénbányászat

2021. április 8. | érdekességek, hírek

1891. július 9-én, Budapesten egy pénzcsoport 400.000Ft alaptőkével megalakította a Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársulatot (MÁK Rt.). Tagjai a javuló szénpiaci helyzet miatt megvásárolták a szénkutatási és szénkiaknázási jogot a vértessomlói bányászat területén. Ezt követően alakult ki a tatabányai szénbányászat. A kutatásokat a tatabányai medencén kívül is folytatták, hogy a szénterületeket bővítsék. Így került sor 1915-ben az oroszlányi medencében az első kutatófúrásokra. Ezek eleinte eredménytelennek bizonyultak, majd 1930-ban harántolták első ízben az oroszlányi medencében a 2m vastag, jó minőségű felső telepet.

Az 1929-ben kezdődött világgazdasági válság a MÁK Rt. keretén belül működő szénbányászat fejlődését rendkívül visszavette. Ennek ellenére az itteni kedvező települési viszonyok arra ösztönözték a társaságot, hogy Oroszlány gazdaközösségével ásványszénkutatási és szénkiaknázási szerződést kössön. A gazdákkal kötött, 50 évre szóló szerződést 1930. január 16-án Vida Jenő elnök-vezérigazgató írta alá, és az ettől a naptól lépett érvénybe.
A szerződéskötések után megélénkült a kutatófúrási tevékenység Oroszlány határában. 1937. június 1-jén meg is kezdték Oroszlányban az első akna mélyítési munkáit, július 23-án pedig az aknában is elérték a korábban átfúrt, 3m vastag széntelepet.
A II. világháború során kialakult, fokozott szénínség kielégítését szolgálta az az intézkedés, hogy az oroszlányi medencében további bányanyitásokat foganatosítsanak. A tatabányai számozási sorrendet folytatva, XVI-os bányaüzem építési munkáit 1940. január 14-én kezdték meg.

Bányaüzemek története

2021. április 8. | érdekességek, hírek

Érdekességek rovatunk következő részeiben a bányaüzemek történetét és az aknák kialakítását fogjuk bemutatni.

XVII-es akna építése
A bányaépítés előkészítő munkáit már 1942. szeptemberében megkezdték, hogy a háborús konjunktúra miatt megnövekedett szénigényeknek eleget tegyenek. 1943. januárjában megindították a lejtős akna mélyítését, azonban 100 méter kihajtása után – 1943. tavaszán – a mélyítési munkákat leállították. A sorozatos katonai behívások miatt ugyanis a munkahelyre telepíthető vájárok száma erősen csökkent. A megmaradt létszámot elvitték, a XVIII-as munkahely víz alá került és csak 1945. novemberében tudták a mélyítést folytatni. 1947. márciusában a függőleges akna mélyítését is megkezdték, a két akna közötti összeköttetést pedig 1947. novemberében tudták csak megteremteni. Szállítási rendszere 1948. tavaszán indult meg.

A XVIII-as bányaüzem kialakítása
A termelés növelése érdekében további bányanyitásokra volt szükség. Kézenfekvő megoldásnak kínálkozott a már korábban megépített oroszlányi I. számú aknának önálló üzemmé való fejlesztése. 1943. májusától a XVI-os akna felől megközelítve, megkezdték az ehhez az üzemhez készítendő lejtős akna kihajtását, az eddigiekhez képest szokatlan módon, alulról felfelé haladva. A 20° emelkedésű, 222 méter hosszú lejtős aknával 1944. áprilisában értek a külszínre. Időközben megépült a középállomástól a lejtős aknáig a függő kötélpálya és az aknarakodóig a függő sínpálya. 1944 közepétől az oroszlányi I. számú akna a tatabányai számozási sorrend szerinti XVIII-as néven üzemelt, önálló szállítási rendszerrel, de a XVI-os akna szerves részeként, csak 1949. január 1-jétől működött önálló üzemként.

Hazai úti célok kiadvány

2021. április 8. | érdekességek, hírek

A Hazai úti célok turisztikai könyvsorozat hatodik kötete a Különleges múzeumok és gyűjtemények Magyarországon 2. című, 52 olyan múzeumot és gyűjteményt mutat be, amelyből csupán egy, esetleg néhány található az országban.

Ebben a kiadványban jelent meg az Oroszlányi Bányászati Múzeum is, melynek példányai már nálunk vannak. Amint nyithatunk, megtekinthető és megvásárolható lesz a könyv.

Addig is egy kis ízelítő:
A könyvben található anyag tematikai szempontból rendkívül sokszínű, ugyanakkor egyfajta tematikus arányosság is érvényesül, ezért a műszaki, közlekedési, természettudományos, történelmi, gasztronómiai, néprajzi, humán vagy művészeti érdeklődésű olvasó/kiránduló/utazó/nyaraló honfitársunk egyaránt talál a maga számára érdekes, megtekintésre érdemes kollekciót a könyvben. Földrajzi elhelyezkedés szempontjából arra törekedett a kiadó, hogy az ország minden területéről beválogasson anyagot, ezzel is felmutatva, hogy hazánkban igencsak változatos a gyűjteményi paletta.