Oroszlányi szénbányászat

1891. július 9-én, Budapesten egy pénzcsoport 400.000Ft alaptőkével megalakította a Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársulatot (MÁK Rt.). Tagjai a javuló szénpiaci helyzet miatt megvásárolták a szénkutatási és szénkiaknázási jogot a vértessomlói bányászat területén. Ezt követően alakult ki a tatabányai szénbányászat. A kutatásokat a tatabányai medencén kívül is folytatták, hogy a szénterületeket bővítsék. Így került sor 1915-ben az oroszlányi medencében az első kutatófúrásokra. Ezek eleinte eredménytelennek bizonyultak, majd 1930-ban harántolták első ízben az oroszlányi medencében a 2m vastag, jó minőségű felső telepet.

Az 1929-ben kezdődött világgazdasági válság a MÁK Rt. keretén belül működő szénbányászat fejlődését rendkívül visszavette. Ennek ellenére az itteni kedvező települési viszonyok arra ösztönözték a társaságot, hogy Oroszlány gazdaközösségével ásványszénkutatási és szénkiaknázási szerződést kössön. A gazdákkal kötött, 50 évre szóló szerződést 1930. január 16-án Vida Jenő elnök-vezérigazgató írta alá, és az ettől a naptól lépett érvénybe.
A szerződéskötések után megélénkült a kutatófúrási tevékenység Oroszlány határában. 1937. június 1-jén meg is kezdték Oroszlányban az első akna mélyítési munkáit, július 23-án pedig az aknában is elérték a korábban átfúrt, 3m vastag széntelepet.
A II. világháború során kialakult, fokozott szénínség kielégítését szolgálta az az intézkedés, hogy az oroszlányi medencében további bányanyitásokat foganatosítsanak. A tatabányai számozási sorrendet folytatva, XVI-os bányaüzem építési munkáit 1940. január 14-én kezdték meg.