44 éve, pontosan ezen a napon…

44 éve, pontosan ezen a napon…

Érdekességek rovatunk egy újabb fejezettel bővül. A Márkushegyi naplónak köszönhetően napra pontosan tudjuk bemutatni a bánya építésének munkálatait, és azokat az embereket, akik időt és energiát nem sajnálva részt vettek ebben a nagyszabású munkafolyamatban.

Márkushegyi napló – Egy eocénbánya építésének krónikája
Az 1975-ös határozat alapján korszerűsíteni kellett az energiaszerkezetet, valamint növelni a szén felhasználását. Ezen határozat, és az ezt követő gazdasági program fellendülést hozott az Oroszlányi Szénbányák számára. A program keretében megépült a Márkushegyi Bányaüzem, az ország legkorszerűbb bányája. A Márkushegyi napló ezt a nagyszabású munkát követi nyomon a tervezéstől, az első „csákányvágáson” át, a bányaavatásig. A riportok, a tudósítások a mindennapok emberi helytállásáról szólnak – a krónika pontosságával, hitelességével – azoknak a műszakiaknak, bányászoknak, „iparosoknak” állítanak maradandó emléket, akik nem csak munkaerejüket, de szívüket és életük egy darabját is áldozták a bánya, a Nagy Mű elkészültéért, az emberhez méltó Teljesítmény eléréséért. Az írások a hétköznapok hőseiről szólnak és megőriznek minden olyan fontos tényt, eseményt, emberi teljesítményt, amely „ércnél is maradandóbban” épült be a föld mélyén és a felszínen elkészült létesítményekbe, és nem csak a jelent, de a jövőt is hivatott szolgálni.

44 éve, pontosan ezen a napon történt…
1977. november 16-át írunk. A márkushegyi lejtős aknát építő „Eocén” szocialista brigád harmadik negyedévi termelési tanácskozásán nagyszerű eredményről számolt be Vincze István brigádvezető, miszerint elkészültek az új bánya lejtősaknája felének feltárásával. A brigád elhatározta, hogy a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 60. évfordulója tiszteletére, 1978. november 24-re – 6 hónappal a határidő előtt – befejezik a lejtősakna építését. Az 1626 méter hosszú akna építői tudatában vannak a rájuk váró nehézségeknek, mégis egységesen és örömmel vállalkoznak a határidő jelentős lerövidítésére. A szilvesztert már az ezredik méternél akarják ünnepelni. De vajon megvannak-e a műszaki feltételei az új bányaépítési rekordnak? Erre Németh Ferenc, az Oroszlányi Szénbányák bányaépítő üzemének vezetője válaszolt. „Nagy nyomásnak kitett és hosszú időre készülő vágatot kell építenünk, különleges vasbetonidomköveket gyártatnunk és ezzel falazzuk majd a vágatot. Ez kemény fizikai munkát jelent, hiszen 25-30 kilós idomkövekről van szó, egy-egy méternyi biztosításba, pedig mintegy 600 darabot kell befalazni. Sok víz esetén elképzelhető, hogy mindezt a 20 kilogramm súlyú gumiruhában kell végigcsinálni.” A beszélgetéshez csatlakozott Hadnagy Ferenc ÜSZB-titkár, aki brigádjának röpgyűlésére invitált, ahol tájékoztatta a lakatosokat, hegesztőket, villanyszerelőket az Eocén brigád vállalásáról és felhívásáról, hogy csatlakozzanak a születésnapi felajánláshoz. Csak akkor sikerülhet fél évvel megrövidíteni a lejtakna építését, ha az iparosok is szívvel-lélekkel részt vesznek a munkában. „Benne vagyunk!” – hangzott el a résztvevők szájából. „ Valamennyien örömmel csatlakoztunk az Eocén brigád vállalásához!”

Jubileumi diploma

Jubileumi diploma

Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Kar 2021-ben jubileumi diplomában részesítette azokat a bányageológus-, bányagépész-, bánya-, bányaművelő-, földmérő-, geofizikus- és olajmérnököket, akik ötven, hatvan, hatvanöt és hetven éve szereztek mérnöki oklevelet. Az Alma Mater a jubileumi oklevél átadásával tiszteletét és elismerését kívánja kifejezni azért a munkáért, amellyel hozzájárultak a műszaki haladáshoz, valamint gazdagították az országot. Az idei évben aranyoklevelet kapott Farmasi József, Gál Domonkos, Praveczki Vidor és Szikszai István bányamérnökök. Mindannyian erősen kötődnek az oroszlányi bányászathoz, így mi is szeretnénk megköszönni a hosszú éveken át végzett munkájukat.

Farmasi József
1948. augusztus 18-án született Nagyrábé községben, ahol az általános iskoláit is végezte. A gimnáziumi érettségit követően 1966-ban jelentkezett, s felvételt nyert a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Bányamérnöki Karának bányaművelési szakára. Bányamérnöki diplomáját 1971-ben védte meg. Mint a Tatabányai Szénbányák ösztöndíjasa az egyetem befejezése után Tatabányára költözött feleségével. 1983-ban az Oroszlányi Szénbányák Vállalat kikérésére, annak Termelési Osztályára került. Feladatköre az újonnan megszervezett Vállalati Diszpécserközpont irányítása lett. Az 1983-as márkushegyi sújtólégrobbanást követően kihelyezték az üzembe a helyreállítási munkálatok végzésére, illetve irányítására, szakvezető bányamérnöki beosztásban. Miután visszakerült a Termelési Osztályra, a diszpécserszolgálat irányítása mellett területi főmérnöki beosztásban dolgozott tovább. A rendszerváltást követően megalakult a Bányászati Igazgatóság, mely a VÉRT-en belül működött. Itt a Műszaki Osztály osztályvezető helyetteseként dolgozott 1999-ig, majd önálló vállalkozásba kezdett. A megalapított Pegamit Bt. túlnyomó részt a régi bányaműveletek által okozott tájsebek környezetbarát megszüntetésével, illetve helyreállításával foglalkozott tervezési és kivitelezési szinten.

Gál Domonkos
A bányász szakmát 1959-ben, a komlói vájáriskolában kezdte. 1966-ban kezdte az egyetemet a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Bányamérnöki Karának bányaművelési szakán. Nagy hasznára voltak a komlói és pécsi bányáknál szerzett szakmai is ismeretek. Az egyetemi tanulmányai alatt a nyári szünetekben az uránbányánál dolgozott csillés, segédvájár munkakörökben. 1971-ben, miután elvégezte az egyetemet, az Oroszlányi Szénbányák az eocén program tervezésének időszakában bányamérnököket keresett, és ennek köszönhetően ennél a vállalatnál kezdte szakmai pályafutását. Az Oroszlányi Szénbányák XXI-es bányaüzemében üzemmérnöki, frontmérnöki, biztonsági mérnöki beosztásokban szerezte meg a beosztottakkal, vezetőkkel kialakítandó kapcsolat gyakorlatát. 5 év üzemi gyakorlat után gazdasági tanácsadó lett a tatabányai Magyar Szénbányászati Tröszt Mélyművelésű Osztályon. 1981-ben az Oroszlányi Szénbányák Márkushegyi Bányaüzemének termelésbe lépésekor tervezési-fejlesztési főmérnöki feladatokat kapott. Munkája volt a bányaüzem rövid és hosszú távú terveinek elkészítése, a főbb bányászati munkafolyamatok szervezésének döntés előkészítése. Az 1983-as márkushegyi sújtólégrobbanás után az oroszlányi bányaüzemek vezetését átszervezték, ennek következtében a XX-as Bányaüzem főmérnöki, felelős műszaki vezetői helyére került. Mint az oroszlányi Bányász Múzeum Alapítvány kuratóriumi tagja a XX-as Bányaüzem bezárása előtt szorgalmazta az oroszlányi Bányászati Kiállítóhely áttelepítését a XX-as Bányaüzem majki telephelyére, bányászati anyagának bővítését, a bányaüzem főbb építményinek megtartásával. 2001. december 4-én a XX-as Bányaüzem majki telephelyén megnyílt az Oroszlányi Bányászati Kiállítóhely és ezzel egyidejűleg Gál Domonkost nyugdíjazták. Nyugdíjazása után egyéni vállalkozóként több kőbányában vállalt felelős műszaki vezetői, robbantás vezetői munkát. 2018. január 31-én történt végleges nyugdíjba vonulása óta már csak a bányászati múzeumban végez szakmai tanácsadást.

Hamarosan folytatjuk a jubiliumi diplomára jogosult mérnökök bemutatását! Jó szerencsét! ⚒

Nálunk dinoszaurusz lábnyom is van!

Nálunk dinoszaurusz lábnyom is van!

Mert nálunk valódi dinoszaurusz lábnyom is van!


A Vasasi Szent Borbála Egyesület tagjai látogattak el múzeumunkba. Az egyesület már több alkalommal járt nálunk, most pedig egy kis ajándékkal is meglepték kollégáinkat, megköszönve segítségünket a Szent Borbála Emlékpark létrehozásával kapcsolatban. Újra körbejárták a múzeum egész területét, gratuláltak az eddigi változásokhoz és további sok sikert kívántak, ezzel együtt szeretettel meghívtak minket Vasasra.
Az első képen jól látszik, hogy az ajándékok között van egy kis dinoszaurusz lábnyomot ábrázoló emléktárgy. Így mai érdekességünk ennek a történetét fogja elmesélni.

Több alkalommal is ősmaradványokat találtak a pécsi külfejtéseknél. A gigantikus feltáró munkáknak köszönhetően nem egy esetben fedeztek fel ritka fossziliákat, őslényleleteket, vagy lenyomataikat. Az első dinoszaurusz-lábnyomokra Wein György, a Magyar Állami Földtani Intézet geológusa talált rá 1966-ban, a mecseki Pécs-Vasas kőszénbányájának alsó-jura korú rétegeiben. A felfedezésről elsőként Tasnádi Kubacska András számolt be 1967-ben az Élet és Tudomány hasábjain.
200 millió évvel ezelőtt, a Pécs és Komló közt hullámzó tengerpart mocsaras erdőiben és a partközeli édesvízi lapályokban dinoszauruszok éltek. A több ezer ősnövény maradványai tanúsítják, hogy a láperdő páfrányai, a fenyőfélék fái és cserjéi bőséges táplálékforrást jelentettek a növényevő állatok számára.
A mai Magyarország területéről a 2000-es évek elejéig csak a mecseki kőszénbányákban sikerült biztosan kimutatni a dinoszauruszok előfordulását. Kordos a felfedezéseket így értékelte 1989-ben: „Az 1988-ban felfedezett, több száz dinoszaurusz-lábnyom jelenleg a világ leggazdagabb ilyen leletegyüttese”.

A Komlosaurus carbonis a Mecsek feketekőszén bányáiban és azok meddőhányóin megtalált lábnyomfosszíliáiról ismert dinoszaurusz faj. A Kordos László által 1983-ban leírt őshüllő Magyarország első dinoszaurusz leleteként ismert. A magyar paleontológus által Komlosaurus carbonis névre elkeresztelt lábnyomok tulajdonosainak egyetlen csontja sem került elő sem akkor, sem azóta.

A vasasi külfejtés területén talált dinoszaurusz lábnyom megtekinthető múzeumunkban!

A bányamentő állomás története

A bányamentő állomás története

A bányamentő állomás története

Oroszlányban 1937-ben indult meg a bányászkodás. Az akkora tulajdonos (MÁK RT.) nem hozott létre külön vállalatot, hanem a Tatabányai Szénbányák részeként működtette. A bányamentési munkálatokat is a Tatabányai Központi Bányamentő Állomás látta el.

Az Oroszlányi Bányák 1. o. sújtólégveszélyesek, szénporrobbanás veszély, vízbetörés és tűzveszély is fennállt. 1948-ban a XVII-es aknán bekövetkezett sújtólégrobbanás után kihelyezett bányamentő szertárt létesítettek. Az igazi fordulat 1957. január 1-től valósult meg, amikor megalakult az Oroszlányi Szénbányák Vállalat. A mentési és megelőzési feladatok elvégzésére önálló bányamentő-állomást hoztak létre a XVI-os akna területén. Nagy előrelépés volt a bányamentők életében 1961. április 1., amikor létrejött az Oroszlányi Központi Bányamentő Állomás. Itt jól felszerelt szertár és gyakorlótáró (füstkamra) is helyet kapott. A bányamentők 24-48 óra rendszerben teljesítettek szolgálatot. Az állomás önálló létszámmal (évesek) és a bányaüzemek állományába tartozó bányamentőkkel (kéthetesek) működött. A rendszer folyamatos telepítéssel az év minden napján rendelkezésre állt, bentlakásos rendszerben. Az oroszlányi bányamentők nagyban hozzájárultak a vállalat sikereihez, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy fennállása alatti években elnyerték az élüzem címet, majd a szakma kiváló brigádja címet is.

Helytálltak a mentési és megelőzési munkálatokban, de a bányász szolidaritás nevében részt vettek a tatabányai, a dorogi sújtólég-és szénporrobbanás mentési munkálataiban. A 37 áldozatot követelő Oroszlányi-Márkushegyi sújtólégrobbanás mentési feladatait példamutató állhatatossággal végezték. Fennállásának 60 éve alatt a bányamentők számtalanszor bizonyították hivatásuk iránti elkötelezettségüket.

A rendszerváltás után a bányák sorsa megpecsételődött. Több akna kimerült, vagy gazdaságtalannak nyilvánították, így a Központi Bányamentő Állomás sorsa is beteljesedett és 2004. július 1-én megszűnt. A csökkentett létszámú bányamentő szervezet a Márkushegyi aknán folytatta tevékenységét. Miután 2017. január 1-én az utolsó magyarországi mélyművelésű bánya, az Oroszlányi Márkushegyi aknaüzem is bezárt, a 60 évnyi áldozatos és eredményes munkájukat a bányamentők is befejezték.

Apró megjegyzés egy nálunk található kuriózumról. Az országban egyedülálló módon a tulajdonunkban van egy üzemképes, rendszámmal is ellátott, 1974-es GAZ66-os bányamentő autó, melyet látogatóink is szívesen megcsodálnak. A járművel Bányásznapkor, különböző rendezvényeken is megjelenünk, de a Magyar Bányászati és Földtani Szolgálatnál is bemutattuk már.

A szobor, és akiről mintázták…

A szobor, és akiről mintázták…

Lazók Emilről 17 éves korában vájártanulóként készült egy szobor, mely előbb az oroszlányi XVI. akna előtt állt, majd átkerült mai helyére, az egykori XX. aknánál kialakított Oroszlányi Bányászati Múzeumba. 1955. márciusában jött az ötlet, hogy bányásznapra készüljön egy szobor. Krizsán Attila szobrászművészt bízták meg azzal a feladattal, hogy készítsen egy álló bányász szobrot, melyet a XVI-os akna kijáratánál akartak elhelyezni. 6 bányamérő segéd közül Lazók Emilt választották ki, hogy álljon modellt a műhöz. Hiába szekálták társai, ő élvezte a közös munkát, mely több, mint 1 hónapig tartott. Kaptak egy műhelyt, ahol dolgozhattak. Összeállítottak egy csővázat, Emil pedig egy dobogóra állt, majd kezdődhetett a munka. Először teljes bányászöltözetben tervezték a szobrot, végül kabát nélkül készült el, fejtőkalapáccsal és bőr kobakkal.

Lazók Emil Franciaországban született, édesapja ott volt toborzó, onnan költöztek haza 4 testvérével. Eredetileg tervezték a visszaköltözést Franciaországba, de végül itt maradtak Magyarországon. Elmondása szerint ő egyáltalán nem bánta meg a döntést, hiszen mint mesélte, remek élete volt és van is. 1952-ben kezdett dolgozni, 1954-ben pedig első oroszlányiként bekerült a focista nagycsapatba. Összesen 21 évig focizott, amire a mai napig boldogan és büszkén emlékszik vissza.

49 év és 100 nap… ennyi időt dolgozott egy helyen, az Oroszlányi Szénbányáknál. A XX-as aknától ment nyugdíjba, ahol bányamentőként tevékenykedett 17 év 7 hónapig.
A bányászat a mai napig fontos része az életének, szép és különleges időszakként emlékszik vissza az ott töltött évekre. A múzeum területén kiállított, róla mintázott szobrot pedig folyamatosan gondozza. Letisztítja, lefesti, de volt már arra is példa, hogy kreativitásával és ügyességével ő maga javította ki a szobor letörött kezét.

A képen pedig Lazók Emil… és Lazók Emil 17 évesen. 

Hagyományok és a bányásznap

Hagyományok és a bányásznap

A bányásznap – ma szeptember első vasárnapja – hosszú múltú hagyományra tekint vissza. 

Amennyire legendás Szent Borbála története, legalább annyira változatos a magyar bányásznap története. Magyarországon a Borbála nap tisztelete 1945-ig erősen élt, utána elhalványult. 1945 és 1951 között eltérő időpontokban tartották, vagy nem is tartották a most már bányásznapnak nevezett megemlékezéseket. A tatabányai bányáknál, és így Oroszlányban is a Bányászlelkészség a tatabányai Szent István templom búcsú napján, augusztus 20-án tartotta a bányásznapot. A tatabányai XII-es aknán 1950. december 30-án, a magyar bányászat legnagyobb katasztrófája történt, ahol 81 bányász vesztette életét sújtólég- és szénporrobbanás következtében. A katasztrófa intő jel volt a bányászok és az őket foglalkoztató rendszer számára.

Azért, hogy lecsendesítsék a bányaszerencsétlenség miatt zúgolódó bányászokat 1951-ben elrendelték, hogy bányásznapot kell tartani, mégpedig az 1919-es csendőr sortűzre emlékezve, szeptember első vasárnapján. 1951 és 1989 között, közel egy emberöltő alatt felnőtt egy új bányászgeneráció. Új bányatelepek jöttek létre, melyek magukba szívták az ipar más területeiről, később a mezőgazdaságból a munkaerőt. A rendszerváltáskor visszahozott Szent Borbála napra nagyon kevés bányász emlékezett és azok is leginkább a lengyel dolgozóktól által megtartott Barburka tisztelete miatt. Így történhetett, hogy a rendszerváltás óta eltelt 28 év megosztott, kettős Bányásznap volt. Méltánytalan lett volna megszüntetni a szeptemberi bányásznapot, Szent Borbála tisztelete pedig megkívánta a decemberi megemlékezést.

Péntektől vasárnapig számos program közül válogathatnak az érdeklődők a 71. Oroszlányi Bányásznapi rendezvénysorozaton. Szombaton a hagyományokhoz híven múzeumunkban lesz az idén már X. Majki Bányászok és Bányamentők Találkozója, valamint 14 órától megemlékezés és koszorúzás a bányász áldozatok emlékfalánál, majd az elmúlt év elhunytjainak búcsúztatása a XX-as bányaüzem volt dolgozóinak emlékoszlopánál. Várunk szeretettel minden érdeklődőt!

A bányaüzemek rejtelmei

A bányaüzemek rejtelmei

Érdekességek rovatunk következő részében folytatjuk a bányaüzemek megismerését.

XXIII-as bányaüzem
1961 júliusában a 9.8 Mt szénvagyonú területen megkezdték a lejtős akna mélyítését, majd a függőleges aknáét is. A lejtős akna 244 méter hosszú, a függőleges akna 94 méter mély volt. A bányaüzemet 1966. január 1-jén helyezték üzembe. A bányamező túlnyomó részén sok gondot okozott a felső telep fedőjében lévő víz és az alsó telep fedőjét alkotó homokos közkő beszakadása. A lejtős aknában először csillével, majd 1978-tól gumiszalaggal szállítottak, amely alkalmas volt személyszállításra is. A külszínen létesített faszerkezetű széntároló bunkerben összegyűjtött szenet tehergépkocsikkal hordták a XXII-es aknai feladóhelyre és onnan került az osztályozóra. A XXI-es, XXII-es és XXIII-as bányaüzemek 1981-től Déli bányaüzem elnevezéssel közös szervezeti egységben, közös üzemvezetéssel működtek.

Márkushegyi bányaüzem
A bányatelepítést indokolta a kimerülő bányák miatti termeléscsökkenés, valamint az Oroszlányi Hőerőmű energetikai szénigénye. Erre az időre esett a medence szénbázisára épült erőmű 235 MW-os rekonstrukciója. Jelentős szempont volt az Oroszlányban kialakult bányásztársadalom foglalkoztatottságának hosszú időre szóló megoldása. A Márkushegyi bányaüzem építését, a lejtős akna és három függőleges akna mélyítésével, 1976 februárjában kezdték meg, a termelésbe pedig 1981. április 1-jén lépett be. A lejtős akna 1626 méter hosszú, benne Scharf-féle függő sínpálya és gumiszalag pálya. A központi beszálló akna 6 méter átmérőjű és 314,4 méter mély volt. A Márkushegyi bányaüzem bányatelke magába foglalta Pusztavám területét is. A szénvagyon mintegy 45%-a lakott terület alatt volt. Az ennek védelmére kijelölt pillér lefejtése folyamatos volt, a Kerületi Bányaműszaki Felügyelőség engedélyével. A 980 lakóépületből, illetve középületből 420 megerősítési munkáit elvégezték a várható bányakárok csökkentése érdekében, aminek során alsó és felső vasbetonkoszorúkkal erősítették meg az épületeket. A Márkushegyi bányaüzem 2014-ben megszűnt.

A bányaüzemek világában

A bányaüzemek világában

Legutóbbi érdekességeink között betekintést nyerhettünk az Oroszlányi szénbányák dolgozóinak szociális helyzetébe és a külüzemek világába. Soron következő fejezetünk ismét a bányaüzemekről szól.

Külfejtés és a III-as bányaüzem
Az 1950-es évek elején végeztek szénkutatást a Vértes hegység peremén, az oroszlányi medence irányába. 1953 márciusában a működő XVII-es aknától az egyik fúrólyukban 6-8 méter mélységben a szabályos kifejlődésű oroszlányi két telepet harántolták. A Tatabányai Szénbányászati tröszt irányításával akkor meg is kezdődött az ország akkori legnagyobb külfejtésének telepítése. A felfedezéstől számított két és fél hónapon belül 5 km hosszú, 760 méter nyomtávú vasút, egy törővel ellátott osztályozó, 3 km hosszú bekötőút, épületek, valamint a külfejtési nyitóárok készült el és megindult a termelés.

XXI-es bányaüzem
Az új akna a medence délnyugati részén kutatott, körülbelül 7,2 Mt kitermelhető barnaszénre nyert telepítést. A mélyítési munkákat 1957 márciusában a 4,8 méter átmérőjű szállítóaknával és a 4,5 méter átmérőjű légaknával kezdték, amit a 145 méter mélységben elért talpszinttel, 1959 júliusában fejeztek be. A bányaüzemből a termelvényt a XXII-es bányaüzem felől jövő függő kötélpályán át szállították el az osztályozó mellett kialakított II-es középállomásra.

XXII-es bányaüzem
A mélyfúrási adatok szerint az égőpala és a rossz minőségű barna pala javarészt a XXI-es, XXII-es aknák mezejében volt. Egy 1953-as tervjavaslat szerint, ezen aknák létesítésének indoka a kapacitáshiány. Szintén ebben a tanulmányban merült fel először az a gondolat, hogy Oroszlány térségében a medence „égőpala” bázisra villamos erőművet kell létesíteni, amely a pala szállítási költségeit csökkentené és hosszú időre megoldaná az értékesítési problémákat. Így az oroszlányi szénbányászat kb. az 1990-es évekig célbányászat lenne, vagyis a megépült erőmű részére, élettartama alatt a 10.000-15.000 kJ/lg fűtőértékű szenet biztosítja. A tereprendezés 1963 márciusában kezdődött, a beruházási munkák pedig 1968. december 29-én fejeződtek be. 1971-ben a föld alatti összelyukasztás után, a pusztavámi Iker-aknát, majd 1981-ben a XXIII-as aknát is az üzemhez csatolták.

Kövessenek minket facebook oldalunkon is és ne maradjanak le a legfrissebb híreinkről!

Oroszlányi Szénbányák dolgozóinak szociális helyzete

Oroszlányi Szénbányák dolgozóinak szociális helyzete

Újabb érdekesség…Az aknák és a külüzemek története mellé most érkezzen egy könnyedebb téma is, ami nem más, mint az Oroszlányi Szénbányák dolgozóinak szociális helyzete.

A medence bányászatának fejlődésével párhuzamosan fejlődött a dolgozók szociális ellátottsága is. A termelés felfutásával egyidejűleg nagyarányú lakásépítés indult meg. Az ország különböző pontjairól érkező dolgozókat el kellett szállásolni, melynek eredményeként várossá nőtt Oroszlány. Több, mint hétezer lakás szolgálta a huszonkétezernyi lakó kényelmét, ebből 5500 tömbházi lakás, a többi családi ház.

A város fejlődésével egyidejűleg épültek meg a kommunális létesítmények is, például a 14 részleges Központi Üzemorvosi Rendelőintézet. A dolgozókat a városból és vidékről is szerződéses autóbuszjáratok szállították a munkahelyükre, a vidéki dolgozók részére kulturált összkomfortos elhelyezést biztosítottak. az étkezést minden üzemben és a Békeszállón biztosították.

Mintegy 24 millió forintos költséggel Siófokon üdülő is épült, mely minden akkori igényt kielégítő, 168 férőhelyes üdülő lett. Évente körülbelül 1100 gyermek és 1000 felnőtt vette igénybe a szolgáltatást. Ezeken kívül a város környékén a majki műemlékkörnyezet és parkerdő, az erőműi horgásztó is a bányászok pihenését szolgálta.

A Városi Művelődési Ház és a Bányász Klubkönyvtár rendezvényei, programjai kielégítették a dolgozók kulturális igényeit. Jelentés támogatást nyújtott az Oroszlányi Szénbányák a város fejlesztéséhez és az Oroszlányi Bányász Sportkörnek is. A dolgozók sportolási lehetőséget is bőven találtak. Használhatták a tekepályát, a Városi Sportcsarnokot és a város két fedett uszodáját.

Külüzemek története

Külüzemek története

Ezen a héten egy rövid időre megszakítjuk az aknák bemutatását és egy kicsit belemélyedünk a külüzemek rejtelmeibe.

Az Oroszlányi Szénbányák létrejötte után, 1957 nyarán megalakult Központi Műhely a XVI. Bányaüzem műhelyeiben végezte munkáját, majd az 1962-ben felépült korszerű műhelycsarnokba költözött. Folyamatosan bővült a tevékenysége, majd önálló üzemmé vált. A Központi Műhely, illetve Gépjavító Üzem szervezete végezte többek között a vállalat és a bányaüzemek működéséhez szükséges villamosenergia hálózat üzemeltetését, karbantartását, fejlesztését, az ivóvízellátást, a telefonközpontok kezelését. Három telephellyel rendelkezett, amelyek a Szállító üzem, a kötélpályák és a palatörőmű.

Az anyagellátó üzem a vállalathoz érkező anyagok fogadását, tárolását, a bányaüzemek és segédüzemek anyagellátását végezte. Részlegei a központi raktár, a NIKEX-tranzitraktár, saját üzemi karbantartó részleg és központi fatelep.

Az Anyagforgalmi és Gépkocsi Üzem fennállása során néha a Szállító Üzem, máskor az Anyagellátó szervezetéhez került. 1976-tól önálló lett a Garázs Üzem. Folyamatosan növekedett a közúti szállítás szerepe, elsősorban az üzemek anyagellátásában, de egyre nagyobb mértékben a szén szállításában is. A belső anyagmozgatás gépesítése során valamennyi üzemet elláttak emelővillás targoncákkal, és ezek központi javítását, továbbá az Anyagellátó Üzem munkagépeinek karbantartását is a Garázs Üzem végezte.

Az építészeti üzem az épületek, utak, műtárgyak karbantartásán kívül saját rezsis beruházási munkákkal és korlátozott mértékben külső megrendelésre végzett egyéb építési feladatokkal foglalkozott. Elősegítették a márkushegyi bányaépítés külszíni építményeinek megépítését, de munkájuk eredménye Oroszlányban a városi Művelődési Ház, a Munkásőrség és a Városi Pártbizottság székháza és a fedett uszoda.Következő fejezetünkben a szociális helyzetre térünk ki részletesebben!

Skip to content