2022. július 7. | érdekességek, hírek
Érdekességek rovatunk most következő részében ismét egy könyv elolvasására invitáljuk kedves látogatóinkat, követőinket! A regény a bányászattal foglalkozik, a történet a Mecseki Szénbányák felszámolásához köthető, pontosabban annak végkifejletéhez, az utolsó létező széntermelő bányaüzem, a Zobák-akna bezárásához.
A Szénporos élet című mű egy hiteles és izgalmas korlenyomat, melyet Magyar Zsolt, a szerző tisztelettel ajánl bányászoknak, azok féltő családtagjainak és minden bányászat iránt érdeklődőnek.
A könyv megvásárolható múzeumunkban, valamint a szeptember 3-ai könyvbemutatón is.
Ide kattintva pedig letölthető!
2022. május 4. | érdekességek, hírek
Érdekességek rovatunk most következő részében Kardics István: Oroszlány, a 60 éves bányaváros és az Oroszlányi Szénbányászat rövid története című, 2014-ben kiadott könyvét osztjuk meg olvasóinkkal. A teljes dokumentum az ide kattintva megtekinthető és letölthető.
Kardics István 1996-ban végzett a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Bányamérnöki Karának bányaművelő szakán. Bányamérnöki pályafutásának első tíz évében a kőbányászatban és a földtani kutatásban dolgozott. 1976-ban tért vissza Oroszlányba, ahol egyetemi tanulmánya előtt egy évig fizikai munkás volt a XIX. Bányaüzemben. 1997-től a XXIII. Bányaüzem, 1980-tól a XX. Bányaüzem döntés-előkészítője lett. 1984-ben került a Márkushegyi Bányaüzembe, ahol nyugdíjba vonulásáig, 2002 decemberéig tervezési főmérnökként tevékenykedett.
E könyv a 75 éves oroszlányi szénbányászat dicséretére a Bányászati Lapok részére készülő cikként indult, de a bányászat méltatása 15 gépelt oldalra nem fért el. Az újra és újra felbukkanó forrásanyagok a bányász ipartörténet mind részletesebb leírását tették lehetővé. Az oroszlányi szénbányászat szorosan kapcsolódik az Oroszlányi Hőerőmű létrehozásához és működéséhez. Később a bánya-erőmű integráció eredményeként a két cég egybeolvadt. Az Oroszlányi Hőerőmű története a könyvben külön fejezetként jelenik meg.
Az Oroszlány városáról írott fejezet aktualitását a várossá nyilvánítás 60. évfordulója adja. A város – létrejötte, felépülése a szénbányászat és az energetikai ipar egyik „mellékterméke” – otthont és munkát adott több ezer helybeli és betelepülő családnak. és a szénbányászat egymást fejlesztő-erősítő tényező volt az 1980-as évek végéig. A rendszerváltozás után a város iparszerkezetének átalakulása, az Ipari Park létrehozása és az ipari üzemek letelepedése új távlatokat jelent az itt élőknek.
A könyv utolsó fejezete a Márkushegyi Bányaüzem történetét, tündöklését és „bukását” mutatja be.
2022. február 5. | érdekességek, hírek
Érdekességek rovatunk soron következő részében a Bányászélet című dolgozói lap 1987. szeptemberi lapszámából szemezgettünk…és mivel szeptember, természetesen a fő téma a Bányásznap volt!
1987-ben két jelentős évfordulóhoz is érkezett az Oroszlányi Szénbányák, erre emlékeztek a 37. bányásznapon. 50 éve kezdődött a bányászkodás a szénmedencében, valamint 30 éve volt önálló a vállalat, így a bányásznap jó alkalom volt a múltidézésre, az eredmények számbavételére, és a jövő terveink felvázolására.
A jeles alkalomból az említett újság kiemelt témája volt a bányászünnep, melynek apropóján feltette azt a kérdést az ünneplő tömegben a vállalat dolgozóinak, hogy „Mit jelent Önnek a bányásznap?”
Bányásznap. Számomra ez a nap egyet jelent a múltidézéssel, a hősök, a mártírok emléke előtti tisztelgéssel. De jelenti a mai bányászok szívből jövő köszöntését, nehéz, nem mindennapi, embert próbáló munkájuk elismerését. Tisztelem őket, valamennyiüket. Tisztelem bennük a bátorságot, fegyelmezettséget, mely nap mint nap erőt ad nekik, hogy a mélybe szálljanak. Ez a nap országszerte az övék, a bányászoké. Városunk az idén is méltóképpen köszöntötte a bányásznapot.
A műsorok…
A rendezők számos programmal, műsorok sokaságával csalogatták a közönséget. Érdeklődőkben nem is volt hiány. A szombati és vasárnapi programokra is sereglettek a szabadtéri színpad köré.
A toborzó…
Ha ezt a szót halljuk, toborzó, valamennyien a bányászutánpótlásra gondolunk. Szép és felelősségteljes feladat ez, hiszen nem könnyű egy nehéz hivatást úgy bemutatni, hogy ez közben csábító is legyen. – vallja Csávás Imre.
Az üszb titkára…
Ilyenkor bányásznapon, mi bányászok, nem csak ünnepelünk, de számot is vetünk önmagunkkal, munkánkkal, sorsunkkal. Jómagam több, mint negyedszázada vagyok a vállalatnál. Javarészt a föld alatt, vájárként dolgoztam. Számomra ez az ünnep az életet, a fennmaradást, a családi boldogulást jelenti. – mondta Magyar Zoltán, a XX-as bányaüzem szakszervezeti bizottságának titkára.
A versenyfelelős…
Részese vagyok a tervezésnek, az elszámolásnak, ugyanakkor ellátom az igazgatósági brigádoknál adódó versenytitkára teendőket. A bányásznapon minden évben itt vagyunk a téren a feleségemmel együtt, aki szintén a bánya dolgozója. Végignézzük a műsorokat, jólesik egy kis kikapcsolódás, beszélgetés. – mesélte Gönczöl István.
Hétköznapi hősök…
Vájárok valamennyien: elővájásokon, frontokon dolgoznak, három szakban járnak, idősek és fiatalok, munkában megfáradtak és friss erővel csatára indulók. A Déli Bányaüzem XXI-es aknájának megbecsült vájárai közé tartozik Aszódi György. Túl az ötvenen, az idős, tapasztalt bányászok között tartják számon. Felesége is nálunk dolgozik, s most közösen idézik fel a múltat az albérleti indulástól a családi ház építéséig.
Huszonkilenc évvel ezelőtt jöttem el Makóról Oroszlányba vájártanulónak. Bevallom, elsősorban a pénz miatt választottam ezt a szakmát – idézi fel a múltat Bándi Mihály, a XX-as bányaüzem vájára. A bányásznapi ünnepségek, ezek a rendezvények alkalmat nyújtanak a régi ismerősökkel való találkozásokra, a kikapcsolódásra, a pihenésre, ami bizony ránk is fér- mondja.
A bányásznap nekem a kikapcsolódást, a szórakozást jelenti, de ugyanakkor azt is, mennyit, milyen sokat kell a hétköznapok során tenni, dolgozni. – mondta Cseh István a majki bánya segédvájára.
2022. január 25. | érdekességek, hírek
Érdekességek rovatunk eheti részében megismerhetik a „Requiem az első magyarországi szénbányáért, és a bányászaiért” című könyvet, mely Hofer Rezső okleveles bányamérnök munkája. A szerző szavait idézve: „Nem hiszem, hogy a múltat el kell felejteni, inkább alaposan meg kell ismerni. A múlt ismerete kötelezettség, a gyökerek pótolhatatlan erőforrások.”
Hofer Rezső egy kis időutazásra invitálja olvasóit, melynek célja nem más, mint méltó emléket állítani az első magyarországi szénbányának és bányászainak, valamint bemutatni a küzdelmes úttörőmunkát, fényes felemelkedést és a szomorú befejezést. A könyv betekintést enged az 1753-ban megtalált kőszén történetébe, majd az 1798-tól kezdődő mélyművelésű bányászat életébe, ami 1953-ban befejeződött.
Múzeumunk anyagai között is találni brennbergi dokumentumokat, tárgyakat, fotókat, okleveleket. Az egyik ilyen érdekesség Fekete Sándor bányamérnök személyes naplói. A könyvben viszont elképesztő mennyiségű különleges történetet lehet olvasni. A teljesség igénye nélkül megtudhatjuk, hogy mi volt a szerepe a társládának, hogyan került a Czestochovai Fekete Madonna a templomba, vagy hogy a Tatabányán dolgozó brennbergi bányászok legelső szállása a tatai vár lovagterme volt.
A teljes anyagot ide kattintva megtekinthetik!
Szerzői zárszó: A háború utáni új politika elvégezte kíméletlen dolgát, 1951-ben az első és nagy múltú magyar szénbányát végleg leállította, a bányászokat nem „ki”, hanem „széttelepítette” az országban, de ez már egy másik, hosszú, drámai története a családoknak. A szakmai elit súlyos mulasztásának tartom, hogy feladatai közül kimaradt és kimarad a múlt tisztelete és az új bányászgeneráció emlékeztetése.
2022. január 19. | érdekességek, hírek
Érdekességek rovatunk most következő részében az oroszlányi medencében is bevált F típusú gépcsalád történetét ismerhetik meg Glevitzky István okleveles bányagépészmérnök, okleveles bányaművelő mérnök és Dr. Korompay Péter aranyokleveles bányagépészmérnök írásaiból. A több, mint 30 oldalas dokumentum utal a múzeumunkban lévő F4-es jövesztőgépre, mely a jelenleg is zajló komplex fejlesztése során újra üzemképes állapotba kerül. Oroszlányban is vannak még vájárok, akik az F6-os és F8-as gépeket kezelték, illetve a múzeum kollégái közül is dolgoztak az említett gépekkel.
Az írásban sok érdekesség olvasható a gépek szabadalmáról, továbbfejlesztéséről, és hogy az F típusú vágathajtó gép, jövesztő és rakodógép fejlesztett változatai a világ minden táján ma is üzemelnek. A magyar dokumentáció alapján 1949-1969 közötti években 165 db. F típusú jövesztő és rakodógépet exportáltak a világ 22 országába. A magyar szabadalom alapján létrehozott és továbbfejlesztett szeletekben jövesztő F típusú gépek a bányavágatok kihajtásának – szénben, kőzetben – komplex gépesítését oldották meg.
A szerzők jóvoltából a dokumentációt a múzeum adat-és irattárába is elhelyezhettük.
A teljes dokumentum ide kattintva megtekinthető!
2021. november 16. | érdekességek, hírek
Érdekességek rovatunk egy újabb fejezettel bővül. A Márkushegyi naplónak köszönhetően napra pontosan tudjuk bemutatni a bánya építésének munkálatait, és azokat az embereket, akik időt és energiát nem sajnálva részt vettek ebben a nagyszabású munkafolyamatban.
Márkushegyi napló – Egy eocénbánya építésének krónikája
Az 1975-ös határozat alapján korszerűsíteni kellett az energiaszerkezetet, valamint növelni a szén felhasználását. Ezen határozat, és az ezt követő gazdasági program fellendülést hozott az Oroszlányi Szénbányák számára. A program keretében megépült a Márkushegyi Bányaüzem, az ország legkorszerűbb bányája. A Márkushegyi napló ezt a nagyszabású munkát követi nyomon a tervezéstől, az első „csákányvágáson” át, a bányaavatásig. A riportok, a tudósítások a mindennapok emberi helytállásáról szólnak – a krónika pontosságával, hitelességével – azoknak a műszakiaknak, bányászoknak, „iparosoknak” állítanak maradandó emléket, akik nem csak munkaerejüket, de szívüket és életük egy darabját is áldozták a bánya, a Nagy Mű elkészültéért, az emberhez méltó Teljesítmény eléréséért. Az írások a hétköznapok hőseiről szólnak és megőriznek minden olyan fontos tényt, eseményt, emberi teljesítményt, amely „ércnél is maradandóbban” épült be a föld mélyén és a felszínen elkészült létesítményekbe, és nem csak a jelent, de a jövőt is hivatott szolgálni.
44 éve, pontosan ezen a napon történt…
1977. november 16-át írunk. A márkushegyi lejtős aknát építő „Eocén” szocialista brigád harmadik negyedévi termelési tanácskozásán nagyszerű eredményről számolt be Vincze István brigádvezető, miszerint elkészültek az új bánya lejtősaknája felének feltárásával. A brigád elhatározta, hogy a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 60. évfordulója tiszteletére, 1978. november 24-re – 6 hónappal a határidő előtt – befejezik a lejtősakna építését. Az 1626 méter hosszú akna építői tudatában vannak a rájuk váró nehézségeknek, mégis egységesen és örömmel vállalkoznak a határidő jelentős lerövidítésére. A szilvesztert már az ezredik méternél akarják ünnepelni. De vajon megvannak-e a műszaki feltételei az új bányaépítési rekordnak? Erre Németh Ferenc, az Oroszlányi Szénbányák bányaépítő üzemének vezetője válaszolt. „Nagy nyomásnak kitett és hosszú időre készülő vágatot kell építenünk, különleges vasbetonidomköveket gyártatnunk és ezzel falazzuk majd a vágatot. Ez kemény fizikai munkát jelent, hiszen 25-30 kilós idomkövekről van szó, egy-egy méternyi biztosításba, pedig mintegy 600 darabot kell befalazni. Sok víz esetén elképzelhető, hogy mindezt a 20 kilogramm súlyú gumiruhában kell végigcsinálni.” A beszélgetéshez csatlakozott Hadnagy Ferenc ÜSZB-titkár, aki brigádjának röpgyűlésére invitált, ahol tájékoztatta a lakatosokat, hegesztőket, villanyszerelőket az Eocén brigád vállalásáról és felhívásáról, hogy csatlakozzanak a születésnapi felajánláshoz. Csak akkor sikerülhet fél évvel megrövidíteni a lejtakna építését, ha az iparosok is szívvel-lélekkel részt vesznek a munkában. „Benne vagyunk!” – hangzott el a résztvevők szájából. „ Valamennyien örömmel csatlakoztunk az Eocén brigád vállalásához!”
2021. október 26. | érdekességek, hírek
Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Kar 2021-ben jubileumi diplomában részesítette azokat a bányageológus-, bányagépész-, bánya-, bányaművelő-, földmérő-, geofizikus- és olajmérnököket, akik ötven, hatvan, hatvanöt és hetven éve szereztek mérnöki oklevelet. Az Alma Mater a jubileumi oklevél átadásával tiszteletét és elismerését kívánja kifejezni azért a munkáért, amellyel hozzájárultak a műszaki haladáshoz, valamint gazdagították az országot. Az idei évben aranyoklevelet kapott Farmasi József, Gál Domonkos, Praveczki Vidor és Szikszai István bányamérnökök. Mindannyian erősen kötődnek az oroszlányi bányászathoz, így mi is szeretnénk megköszönni a hosszú éveken át végzett munkájukat.
Farmasi József
1948. augusztus 18-án született Nagyrábé községben, ahol az általános iskoláit is végezte. A gimnáziumi érettségit követően 1966-ban jelentkezett, s felvételt nyert a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Bányamérnöki Karának bányaművelési szakára. Bányamérnöki diplomáját 1971-ben védte meg. Mint a Tatabányai Szénbányák ösztöndíjasa az egyetem befejezése után Tatabányára költözött feleségével. 1983-ban az Oroszlányi Szénbányák Vállalat kikérésére, annak Termelési Osztályára került. Feladatköre az újonnan megszervezett Vállalati Diszpécserközpont irányítása lett. Az 1983-as márkushegyi sújtólégrobbanást követően kihelyezték az üzembe a helyreállítási munkálatok végzésére, illetve irányítására, szakvezető bányamérnöki beosztásban. Miután visszakerült a Termelési Osztályra, a diszpécserszolgálat irányítása mellett területi főmérnöki beosztásban dolgozott tovább. A rendszerváltást követően megalakult a Bányászati Igazgatóság, mely a VÉRT-en belül működött. Itt a Műszaki Osztály osztályvezető helyetteseként dolgozott 1999-ig, majd önálló vállalkozásba kezdett. A megalapított Pegamit Bt. túlnyomó részt a régi bányaműveletek által okozott tájsebek környezetbarát megszüntetésével, illetve helyreállításával foglalkozott tervezési és kivitelezési szinten.
Gál Domonkos
A bányász szakmát 1959-ben, a komlói vájáriskolában kezdte. 1966-ban kezdte az egyetemet a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Bányamérnöki Karának bányaművelési szakán. Nagy hasznára voltak a komlói és pécsi bányáknál szerzett szakmai is ismeretek. Az egyetemi tanulmányai alatt a nyári szünetekben az uránbányánál dolgozott csillés, segédvájár munkakörökben. 1971-ben, miután elvégezte az egyetemet, az Oroszlányi Szénbányák az eocén program tervezésének időszakában bányamérnököket keresett, és ennek köszönhetően ennél a vállalatnál kezdte szakmai pályafutását. Az Oroszlányi Szénbányák XXI-es bányaüzemében üzemmérnöki, frontmérnöki, biztonsági mérnöki beosztásokban szerezte meg a beosztottakkal, vezetőkkel kialakítandó kapcsolat gyakorlatát. 5 év üzemi gyakorlat után gazdasági tanácsadó lett a tatabányai Magyar Szénbányászati Tröszt Mélyművelésű Osztályon. 1981-ben az Oroszlányi Szénbányák Márkushegyi Bányaüzemének termelésbe lépésekor tervezési-fejlesztési főmérnöki feladatokat kapott. Munkája volt a bányaüzem rövid és hosszú távú terveinek elkészítése, a főbb bányászati munkafolyamatok szervezésének döntés előkészítése. Az 1983-as márkushegyi sújtólégrobbanás után az oroszlányi bányaüzemek vezetését átszervezték, ennek következtében a XX-as Bányaüzem főmérnöki, felelős műszaki vezetői helyére került. Mint az oroszlányi Bányász Múzeum Alapítvány kuratóriumi tagja a XX-as Bányaüzem bezárása előtt szorgalmazta az oroszlányi Bányászati Kiállítóhely áttelepítését a XX-as Bányaüzem majki telephelyére, bányászati anyagának bővítését, a bányaüzem főbb építményinek megtartásával. 2001. december 4-én a XX-as Bányaüzem majki telephelyén megnyílt az Oroszlányi Bányászati Kiállítóhely és ezzel egyidejűleg Gál Domonkost nyugdíjazták. Nyugdíjazása után egyéni vállalkozóként több kőbányában vállalt felelős műszaki vezetői, robbantás vezetői munkát. 2018. január 31-én történt végleges nyugdíjba vonulása óta már csak a bányászati múzeumban végez szakmai tanácsadást.
Hamarosan folytatjuk a jubiliumi diplomára jogosult mérnökök bemutatását! Jó szerencsét! 
2021. október 13. | érdekességek, hírek
Mert nálunk valódi dinoszaurusz lábnyom is van!
A Vasasi Szent Borbála Egyesület tagjai látogattak el múzeumunkba. Az egyesület már több alkalommal járt nálunk, most pedig egy kis ajándékkal is meglepték kollégáinkat, megköszönve segítségünket a Szent Borbála Emlékpark létrehozásával kapcsolatban. Újra körbejárták a múzeum egész területét, gratuláltak az eddigi változásokhoz és további sok sikert kívántak, ezzel együtt szeretettel meghívtak minket Vasasra.
Az első képen jól látszik, hogy az ajándékok között van egy kis dinoszaurusz lábnyomot ábrázoló emléktárgy. Így mai érdekességünk ennek a történetét fogja elmesélni.
Több alkalommal is ősmaradványokat találtak a pécsi külfejtéseknél. A gigantikus feltáró munkáknak köszönhetően nem egy esetben fedeztek fel ritka fossziliákat, őslényleleteket, vagy lenyomataikat. Az első dinoszaurusz-lábnyomokra Wein György, a Magyar Állami Földtani Intézet geológusa talált rá 1966-ban, a mecseki Pécs-Vasas kőszénbányájának alsó-jura korú rétegeiben. A felfedezésről elsőként Tasnádi Kubacska András számolt be 1967-ben az Élet és Tudomány hasábjain.
200 millió évvel ezelőtt, a Pécs és Komló közt hullámzó tengerpart mocsaras erdőiben és a partközeli édesvízi lapályokban dinoszauruszok éltek. A több ezer ősnövény maradványai tanúsítják, hogy a láperdő páfrányai, a fenyőfélék fái és cserjéi bőséges táplálékforrást jelentettek a növényevő állatok számára.
A mai Magyarország területéről a 2000-es évek elejéig csak a mecseki kőszénbányákban sikerült biztosan kimutatni a dinoszauruszok előfordulását. Kordos a felfedezéseket így értékelte 1989-ben: „Az 1988-ban felfedezett, több száz dinoszaurusz-lábnyom jelenleg a világ leggazdagabb ilyen leletegyüttese”.
A Komlosaurus carbonis a Mecsek feketekőszén bányáiban és azok meddőhányóin megtalált lábnyomfosszíliáiról ismert dinoszaurusz faj. A Kordos László által 1983-ban leírt őshüllő Magyarország első dinoszaurusz leleteként ismert. A magyar paleontológus által Komlosaurus carbonis névre elkeresztelt lábnyomok tulajdonosainak egyetlen csontja sem került elő sem akkor, sem azóta.
A vasasi külfejtés területén talált dinoszaurusz lábnyom megtekinthető múzeumunkban!
2021. október 13. | érdekességek, hírek
A bányamentő állomás története
Oroszlányban 1937-ben indult meg a bányászkodás. Az akkora tulajdonos (MÁK RT.) nem hozott létre külön vállalatot, hanem a Tatabányai Szénbányák részeként működtette. A bányamentési munkálatokat is a Tatabányai Központi Bányamentő Állomás látta el.
Az Oroszlányi Bányák 1. o. sújtólégveszélyesek, szénporrobbanás veszély, vízbetörés és tűzveszély is fennállt. 1948-ban a XVII-es aknán bekövetkezett sújtólégrobbanás után kihelyezett bányamentő szertárt létesítettek. Az igazi fordulat 1957. január 1-től valósult meg, amikor megalakult az Oroszlányi Szénbányák Vállalat. A mentési és megelőzési feladatok elvégzésére önálló bányamentő-állomást hoztak létre a XVI-os akna területén. Nagy előrelépés volt a bányamentők életében 1961. április 1., amikor létrejött az Oroszlányi Központi Bányamentő Állomás. Itt jól felszerelt szertár és gyakorlótáró (füstkamra) is helyet kapott. A bányamentők 24-48 óra rendszerben teljesítettek szolgálatot. Az állomás önálló létszámmal (évesek) és a bányaüzemek állományába tartozó bányamentőkkel (kéthetesek) működött. A rendszer folyamatos telepítéssel az év minden napján rendelkezésre állt, bentlakásos rendszerben. Az oroszlányi bányamentők nagyban hozzájárultak a vállalat sikereihez, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy fennállása alatti években elnyerték az élüzem címet, majd a szakma kiváló brigádja címet is.
Helytálltak a mentési és megelőzési munkálatokban, de a bányász szolidaritás nevében részt vettek a tatabányai, a dorogi sújtólég-és szénporrobbanás mentési munkálataiban. A 37 áldozatot követelő Oroszlányi-Márkushegyi sújtólégrobbanás mentési feladatait példamutató állhatatossággal végezték. Fennállásának 60 éve alatt a bányamentők számtalanszor bizonyították hivatásuk iránti elkötelezettségüket.
A rendszerváltás után a bányák sorsa megpecsételődött. Több akna kimerült, vagy gazdaságtalannak nyilvánították, így a Központi Bányamentő Állomás sorsa is beteljesedett és 2004. július 1-én megszűnt. A csökkentett létszámú bányamentő szervezet a Márkushegyi aknán folytatta tevékenységét. Miután 2017. január 1-én az utolsó magyarországi mélyművelésű bánya, az Oroszlányi Márkushegyi aknaüzem is bezárt, a 60 évnyi áldozatos és eredményes munkájukat a bányamentők is befejezték.
Apró megjegyzés egy nálunk található kuriózumról. Az országban egyedülálló módon a tulajdonunkban van egy üzemképes, rendszámmal is ellátott, 1974-es GAZ66-os bányamentő autó, melyet látogatóink is szívesen megcsodálnak. A járművel Bányásznapkor, különböző rendezvényeken is megjelenünk, de a Magyar Bányászati és Földtani Szolgálatnál is bemutattuk már.
2021. október 13. | érdekességek, hírek
Lazók Emilről 17 éves korában vájártanulóként készült egy szobor, mely előbb az oroszlányi XVI. akna előtt állt, majd átkerült mai helyére, az egykori XX. aknánál kialakított Oroszlányi Bányászati Múzeumba. 1955. márciusában jött az ötlet, hogy bányásznapra készüljön egy szobor. Krizsán Attila szobrászművészt bízták meg azzal a feladattal, hogy készítsen egy álló bányász szobrot, melyet a XVI-os akna kijáratánál akartak elhelyezni. 6 bányamérő segéd közül Lazók Emilt választották ki, hogy álljon modellt a műhöz. Hiába szekálták társai, ő élvezte a közös munkát, mely több, mint 1 hónapig tartott. Kaptak egy műhelyt, ahol dolgozhattak. Összeállítottak egy csővázat, Emil pedig egy dobogóra állt, majd kezdődhetett a munka. Először teljes bányászöltözetben tervezték a szobrot, végül kabát nélkül készült el, fejtőkalapáccsal és bőr kobakkal.
Lazók Emil Franciaországban született, édesapja ott volt toborzó, onnan költöztek haza 4 testvérével. Eredetileg tervezték a visszaköltözést Franciaországba, de végül itt maradtak Magyarországon. Elmondása szerint ő egyáltalán nem bánta meg a döntést, hiszen mint mesélte, remek élete volt és van is. 1952-ben kezdett dolgozni, 1954-ben pedig első oroszlányiként bekerült a focista nagycsapatba. Összesen 21 évig focizott, amire a mai napig boldogan és büszkén emlékszik vissza.
49 év és 100 nap… ennyi időt dolgozott egy helyen, az Oroszlányi Szénbányáknál. A XX-as aknától ment nyugdíjba, ahol bányamentőként tevékenykedett 17 év 7 hónapig.
A bányászat a mai napig fontos része az életének, szép és különleges időszakként emlékszik vissza az ott töltött évekre. A múzeum területén kiállított, róla mintázott szobrot pedig folyamatosan gondozza. Letisztítja, lefesti, de volt már arra is példa, hogy kreativitásával és ügyességével ő maga javította ki a szobor letörött kezét.
A képen pedig Lazók Emil… és Lazók Emil 17 évesen.
