Múzeum

Oroszlányi Bányászati Múzeum

Alig pár évtizede még bányaüzemek sora szegélyezte Oroszlány határát, mára már egyetlen mélyművelésű üzem sem működik. A múltra emlékeztető létesítmények helyét lassan átveszik a modern ipari üzemek. Számos iskola, cég és intézmény számára jelent kiváló lehetőséget, hogy Oroszlány gondot fordít ezen jellegzetes épületcsoport megőrzésére, illetve múzeumi célzatú hasznosítására.

Az Oroszlányi Bányászati Múzeum a település külterületén, a Majki Kamalduli Remeteségtől néhány száz méterre található. A környékbeli szénbányák fokozatos bezárása során itt gyűjtötték össze az Oroszlányi-szénmedence jellemző gépi berendezéseit és bányászati relikviáit. Az évek során három fő objektum köré csoportosuló, izgalmas technikai gyűjtemény alakult ki. A volt üzemi épület falánál található táblák a bányamunka veszélyeire, s a föld alatt életüket vesztett bányászokra emlékeztetnek. Az épület belseje az 1937-ben indult oroszlányi szénbányászat történetéről ad áttekintést: itt találhatóak a Vértes hegységre jellemző ásványok, a geológusok és bányamérők eszközei, valamint a – bányásztelepülésekre olyannyira jellemző – fúvószenekar relikviái. Az eredeti diszpécserközpont, illetve a bányamesteri iroda berendezését is ez az épület őrzi – azok korabeli, eredeti dokumentumaival együtt. Jól követhető a bányászat során használt szerszámok, műszerek és védőeszközök fejlődése is. Az eredeti állapotában meghagyott épület mára elgondolkodtató időutazássá vált.

Az épületből kilépve látványos, nagyméretű gépezetek, az úgynevezett „F” gépek sorakoznak. (Ezeket a lánctalpas vágathajtó-eszközöket magyar mérnökök fejlesztették ki.) Mellettük az ikonikus, ma már kilátóként szolgáló aknatoronyból csodás kilátás nyílik a Vértes és a Gerecse erdőségeire, vonulataira. Az aknatorony alatt találjuk a monumentális aknagépet, illetve kast (speciális bányabeli liftet). A csilléket a kötélpályára feladó állomást sokan európai szintű ipartörténeti emléknek tartják. A bányamentők vonulásához használt, speciális GAZ-66-os terepjáró teherautó az egyetlen korhűen, eredeti felszerelésével megmaradt üzemképes darab az országban.

Múzeum a föld alatt?

Az épületek és berendezései eredeti állapotukban mutatják be egy modern bányaüzem létesítményeit, illetve működését. A környékbeli bányák bezárása során ide gyűjtötték össze a szénmedence jellemző gépi berendezéseit és bányászati relikviáit is. A kiállítóhely 3 fő objektuma köré csoportosul a 3 részre tagolódó kiállítás.

A bejárattól balra fekvő üzemi épület falánál emlékhely fogadja a látogatót. Az itt található táblák emlékeztetnek a bányamunka veszélyeire, s a föld alatt életüket vesztett bányászokra. Az épületbe lépve az első kiállítási egységen haladhatunk végig, amely az 1937-ben megindult oroszlányi szénbányászat történetéről ad áttekintést. Itt nézhetők meg a Vértes hegységre jellemző ásványok, a geológusok és bányamérők eszközei, illetve műszerei. Bányász szerszámok, munka- és díszruhák, az 1945-ben alakult – s a bányásztelepülésekre olyannyira jellemző – fúvószenekar relikviái. Az eredeti diszpécserközpont, illetve a bányamesteri iroda berendezését is őrzi az épület.

Az épületből kilépve sorakoznak a hazai bányagépgyártás büszkeségei, az úgynevezett „F” gépek. Ezeket a lánctalpas vágathajtó-gépeket az ’50- es évek végétől fejlesztették ki magyar mérnökök. A látványos gépezetek mellett az eredeti sínhálózaton álló csillék és mozdonyok között számos berendezés mutatja be a földalatti munka kellékeit.

Tovább haladva a leglátványosabb, központi épülethez, a ma már kilátóként szolgáló aknatoronyhoz és hozzá tartozó gépházhoz érünk. Ezekben is eredeti helyükön megőrizve találjuk a csillék függőleges szállítását szolgáló monumentális aknagépet (vitlát), illetve kast (speciális liftet). Az üzemeltetés során felszínre kerülő csillék kötélpályán jutottak el a szenet felhasználó erőműbe. Ezt, a csilléket sínről a kötélpályára feladó állomást európai szintű ipartörténeti emléknek tartják. A bezárt bányákat biztonsági okokból fel kell tölteni, bejáratukat pedig lezárják. Ezért a föld mélyének megismerését biztosítja a külön e célra épített mintatáró, melyben valósághűen imitálják a bányabeli viszonyokat.

Egy izgalmas, “földalatti” séta keretébe sűrítve ismerhetjük meg a különböző biztonsági berendezéseket, melyek az omlások elkerülését, és a bányászok munkavégzését segítik. Egyúttal számos egyéb bányászati problémáról, például a szellőztetés – a robbanásveszély leküzdése, világítás kérdésének megoldásáról, illetve magáról a szénfejtés módszereiről is képet kaphatunk. Itt sisak viselése kötelező!

 

Hozzányúlni tilos? De nem nálunk!

A majki bányaüzem, azaz a XX. akna területén kialakított múzeumban szinte minden tárgy eredeti. Persze, nekünk is vannak üveg vitrineink az ásványkiállítás, vagy bányászzenekarok hangszereit bemutató részeken. Egyébként a gépek és épületek többségét igen nagy igénybevételre tervezték, víz-, ütés-, és általában úgy mindenállóak. Még a telefonkészülék is. Ezért a szabadtéren, vagy a mintabányában kiállított tárgyak közül nagyon kevés van, amit nem szabad megfogni. Felmászni is csak azért nem szabad rájuk, mert akkor le lehetne esni róluk.

Skip to content
Copy link
Powered by Social Snap