Napról-napra egyre látványosabb szakaszához érkezik a múzeum fejlesztése. Az alábbi képeken látható, hogy a terasz korlátkiépítése befejeződött, valamint, hogy a fogadóépület körüli térburkolat is elkészült. Emellett elkezdődött a rendezvényház környezetének a kialakítása is. A Grófi-út is folyamatosan készül, reményeink szerint hamarosan befejeződik a kialakítása. Mindeközben szép számmal érkeznek kedves érdeklődőink is a múzeumba.
Legutóbbi érdekességeink között betekintést nyerhettünk az Oroszlányi szénbányák dolgozóinak szociális helyzetébe és a külüzemek világába. Soron következő fejezetünk ismét a bányaüzemekről szól.
Külfejtés és a III-as bányaüzem
Az 1950-es évek elején végeztek szénkutatást a Vértes hegység peremén, az oroszlányi medence irányába. 1953 márciusában a működő XVII-es aknától az egyik fúrólyukban 6-8 méter mélységben a szabályos kifejlődésű oroszlányi két telepet harántolták. A Tatabányai Szénbányászati tröszt irányításával akkor meg is kezdődött az ország akkori legnagyobb külfejtésének telepítése. A felfedezéstől számított két és fél hónapon belül 5 km hosszú, 760 méter nyomtávú vasút, egy törővel ellátott osztályozó, 3 km hosszú bekötőút, épületek, valamint a külfejtési nyitóárok készült el és megindult a termelés.
XXI-es bányaüzem
Az új akna a medence délnyugati részén kutatott, körülbelül 7,2 Mt kitermelhető barnaszénre nyert telepítést. A mélyítési munkákat 1957 márciusában a 4,8 méter átmérőjű szállítóaknával és a 4,5 méter átmérőjű légaknával kezdték, amit a 145 méter mélységben elért talpszinttel, 1959 júliusában fejeztek be. A bányaüzemből a termelvényt a XXII-es bányaüzem felől jövő függő kötélpályán át szállították el az osztályozó mellett kialakított II-es középállomásra.
XXII-es bányaüzem
A mélyfúrási adatok szerint az égőpala és a rossz minőségű barna pala javarészt a XXI-es, XXII-es aknák mezejében volt. Egy 1953-as tervjavaslat szerint, ezen aknák létesítésének indoka a kapacitáshiány. Szintén ebben a tanulmányban merült fel először az a gondolat, hogy Oroszlány térségében a medence „égőpala” bázisra villamos erőművet kell létesíteni, amely a pala szállítási költségeit csökkentené és hosszú időre megoldaná az értékesítési problémákat. Így az oroszlányi szénbányászat kb. az 1990-es évekig célbányászat lenne, vagyis a megépült erőmű részére, élettartama alatt a 10.000-15.000 kJ/lg fűtőértékű szenet biztosítja. A tereprendezés 1963 márciusában kezdődött, a beruházási munkák pedig 1968. december 29-én fejeződtek be. 1971-ben a föld alatti összelyukasztás után, a pusztavámi Iker-aknát, majd 1981-ben a XXIII-as aknát is az üzemhez csatolták.
Kövessenek minket facebook oldalunkon is és ne maradjanak le a legfrissebb híreinkről!
Eltelt ismét pár hét mióta beszámoltunk a fejlesztés állapotáról. Napról napra látványosabb a változás a múzeumban, egyszerre több helyen zajlanak a munkálatok. Az alábbi képek a jelenlegi helyzetet mutatják.
A szabadtéri rendezvénytér tereprendezése és füvesítése is megtörtént. A fogadóépület környezetében parkosítási és térkövezési munkálatokat végeztek a szakemberek, a teraszon pedig lerakták a burkolatot, valamint elkészítették a korlátot is. Eközben a Grófi út kialakítása is folyamatosan halad. A faléz épület megkapta külső színezését. A fedett rendezvényház – amit eddig kiállítócsarnoknak vagy kompresszorháznak hívtunk – zökkenőmentes térburkolatot kapott, és a külső falak színezése is befejeződött.
A múzeum egy része még mindig építési területnek számít, de változatlanul várjuk a kedves érdeklődőket szerdától vasárnapig, 10 órától 18 óráig. A belépés védettségi igazolványhoz kötött, vagy az EESZT-s mobilapplikációval is tudja igazolni az oltás meglétét. Természetesen a fényképes igazolvány a továbbiakban is szükséges.
Jó szerencsét!
Újabb érdekesség…Az aknák és a külüzemek története mellé most érkezzen egy könnyedebb téma is, ami nem más, mint az Oroszlányi Szénbányák dolgozóinak szociális helyzete.
A medence bányászatának fejlődésével párhuzamosan fejlődött a dolgozók szociális ellátottsága is. A termelés felfutásával egyidejűleg nagyarányú lakásépítés indult meg. Az ország különböző pontjairól érkező dolgozókat el kellett szállásolni, melynek eredményeként várossá nőtt Oroszlány. Több, mint hétezer lakás szolgálta a huszonkétezernyi lakó kényelmét, ebből 5500 tömbházi lakás, a többi családi ház.
A város fejlődésével egyidejűleg épültek meg a kommunális létesítmények is, például a 14 részleges Központi Üzemorvosi Rendelőintézet. A dolgozókat a városból és vidékről is szerződéses autóbuszjáratok szállították a munkahelyükre, a vidéki dolgozók részére kulturált összkomfortos elhelyezést biztosítottak. az étkezést minden üzemben és a Békeszállón biztosították.
Mintegy 24 millió forintos költséggel Siófokon üdülő is épült, mely minden akkori igényt kielégítő, 168 férőhelyes üdülő lett. Évente körülbelül 1100 gyermek és 1000 felnőtt vette igénybe a szolgáltatást. Ezeken kívül a város környékén a majki műemlékkörnyezet és parkerdő, az erőműi horgásztó is a bányászok pihenését szolgálta.
A Városi Művelődési Ház és a Bányász Klubkönyvtár rendezvényei, programjai kielégítették a dolgozók kulturális igényeit. Jelentés támogatást nyújtott az Oroszlányi Szénbányák a város fejlesztéséhez és az Oroszlányi Bányász Sportkörnek is. A dolgozók sportolási lehetőséget is bőven találtak. Használhatták a tekepályát, a Városi Sportcsarnokot és a város két fedett uszodáját.
Újabb jó hírrel szolgálhatunk! Múzeumunk nyitásával a szabadulószobába is lehet időpontot foglalni.
Játszottál már valaha a szabadságodért? De biztosan nem ilyen helyen. Izgalmas, eredeti helyszínen, az Oroszlányi Bányászati Múzeum területén alakítottuk ki formabontó szabadulós játékunkat. A főként logikai feladatokkal tarkított program várja a kreatív megfejtőit, remek csapatépítő játék és tréning az elmének. Fejtsd meg a feladványokat, hárítsd el az üzemi problémát és szabadulj a bányából!
Jó szerencsét!
A Tata és Környéke Turisztikai Egyesület és az Oroszlányi Bányászati Múzeum munkatársai
A kormányrendelet szerint 2021. május 1-től a védettségi igazolvánnyal rendelkezők látogathatják többek között a múzeumokat, így az Oroszlányi Bányászati Múzeum ismét kitárja kapuit, a szükséges biztonsági előírások betartásával.
Nem csak a fedett látogatótérben, hanem szabadtéren is maszkot kell viselni a múzeumban tartózkodóknak. Munkatársaink folyamatosan fertőtlenítenek, hogy biztosítsák a megfelelő körülményeket látogatóink számára. A hónapok óta zajló felújítás miatt a megszokott parkolási rend és belépés megváltozott. A bejárat a hátsó kapunál található, amit gyalogosan lehet megközelíteni a lenti parkolóból. A volt főbejárat, a Kastély felől szintén csak gyalogosan közelíthető meg.
A kilátó és a kisvasút is igénybe vehető, így a megszokott jegyárakkal várjuk az érdeklődőket a megszokott nyitvatartási időben, ami az alábbiak szerint alakul: hétfő és kedd szünnap, szerdától vasárnapig pedig 10.00-tól 18.00-ig tart nyitva a Bányászati Múzeum. Felhívjuk látogatóink figyelmét, hogy mivel még javában tart a fejlesztés, bizonyos részek építési területnek minősülnek, így fokozott figyelmet és óvatosságot kérünk! Várunk szeretettel minden érdeklődőt az Oroszlányi Bányászati Múzeumba! Jó szerencsét!
Ezen a héten egy rövid időre megszakítjuk az aknák bemutatását és egy kicsit belemélyedünk a külüzemek rejtelmeibe.
Az Oroszlányi Szénbányák létrejötte után, 1957 nyarán megalakult Központi Műhely a XVI. Bányaüzem műhelyeiben végezte munkáját, majd az 1962-ben felépült korszerű műhelycsarnokba költözött. Folyamatosan bővült a tevékenysége, majd önálló üzemmé vált. A Központi Műhely, illetve Gépjavító Üzem szervezete végezte többek között a vállalat és a bányaüzemek működéséhez szükséges villamosenergia hálózat üzemeltetését, karbantartását, fejlesztését, az ivóvízellátást, a telefonközpontok kezelését. Három telephellyel rendelkezett, amelyek a Szállító üzem, a kötélpályák és a palatörőmű.
Az anyagellátó üzem a vállalathoz érkező anyagok fogadását, tárolását, a bányaüzemek és segédüzemek anyagellátását végezte. Részlegei a központi raktár, a NIKEX-tranzitraktár, saját üzemi karbantartó részleg és központi fatelep.
Az Anyagforgalmi és Gépkocsi Üzem fennállása során néha a Szállító Üzem, máskor az Anyagellátó szervezetéhez került. 1976-tól önálló lett a Garázs Üzem. Folyamatosan növekedett a közúti szállítás szerepe, elsősorban az üzemek anyagellátásában, de egyre nagyobb mértékben a szén szállításában is. A belső anyagmozgatás gépesítése során valamennyi üzemet elláttak emelővillás targoncákkal, és ezek központi javítását, továbbá az Anyagellátó Üzem munkagépeinek karbantartását is a Garázs Üzem végezte.
Az építészeti üzem az épületek, utak, műtárgyak karbantartásán kívül saját rezsis beruházási munkákkal és korlátozott mértékben külső megrendelésre végzett egyéb építési feladatokkal foglalkozott. Elősegítették a márkushegyi bányaépítés külszíni építményeinek megépítését, de munkájuk eredménye Oroszlányban a városi Művelődési Ház, a Munkásőrség és a Városi Pártbizottság székháza és a fedett uszoda.Következő fejezetünkben a szociális helyzetre térünk ki részletesebben!
Folytatjuk utazásunkat a bányaüzemek világába. A következő sorokban a XIX-es és a XX-as aknák történetét elevenítjük fel.
XIX-es bányaüzem
Az oroszlányi szénmedence DK-i peremén elhelyezkedő, vetőktől szabdalt területen telepített XIX-es bányaüzem beruházási munkáit 1949. októberében indították. A lejtős akna szelvénye 538 méter hosszú volt, a függőleges akna 3,8 méter átmérőjű, téglafal biztosítású és 137 méter mély volt. A lejtős akna mélyítése során a 60. méterben úszóhomok lencsét ütöttek meg, ezen csak nagy nehézségek árán sikerült átjutni. Az itt fakasztott vizet az akna teljes élettartama alatt szivattyúzni kellett. A függőleges akna helyének kijelölésekor fontos szempont volt, hogy a később telepítendő XX-as bányaüzemmel közös kihúzó légaknája legyen. Az 1950. december 30-án a tatabányai XII-es aknában bekövetkezett sújtólégrobbanás után viszont olyan döntést hoztak, hogy mindkét üzemet önálló szellőztetési rendszerrel kell megépíteni.
XX-as bányaüzem
Az 1951-es elgondolások szerint az oroszlányi szénmedence K-i részén, a XIX-es és a XX-as aknák telepítésével fognák meg a kb. 12 Mt szénvagyont. A XX-as aknai feltárást lejtős és függőleges aknával végeznék, de a nagyobb mélység miatt azonban mintegy 700-750 méter hosszú lejtős aknára lett volna szükség, ezért inkább a két függőleges aknával való feltárás mellett döntöttek. A szállító-és a légaknát 1952-ben mélyítették. A nagyobb mélység miatt várható nyomás kivédésére zárt íves betonidomkő biztosítással képezték ki az akna körüli állandó bányatérségeket. A bányaüzem a külszínen megépített siklóval csatlakozott a meglévő középállomáshoz. A majki aknák mélyítését a BAV 1971. áprilisában kezdte meg és 1974-ben a két 230 méter mély akna végleges felszerelése is megtörtént. Az aknák mélyítésével egyidőben megindult a föld alatti összeköttetés kialakítása a két terület között. A már leművelt IV-es alapközlei mező megkerülésével a város pillérében történt az 1,8 km hosszú összekötő vágat kihajtása. Ezzel lehetővé vált az összevont bányaüzem központosított anyagellátása és a külszíni telephely áthelyezése a majki aknákhoz. A XVI-os bányaüzem területéről áttelepült, 1979-ben nyitott Bányászati Múzeum 2001-től az új XX-as akna területén működik.
A kellemetlen időjárás ellenére, az elmúlt három hét alatt is folytak a munkálatok a Bányászati Múzeumban.
A fogadóépületnél a nyílászárók beépítését végzik a szakemberek, a fa tetőszerkezetre pedig feltették a lemezeket. A kiállítócsarnokban – vagyis a volt kompresszorházban – a mellékhelyiségek kialakítása is elkezdődött. Az építési területen az elektromoshálózat kialakítása a végéhez közeledik, már a kábelárkok betemetését végzik. A falézépületben beüzemelték a kazánt, az ablakokra felkerültek a reluxák, a külső szigetelés felrakása pedig folyamatban van. A felújítás műtárgyvédelmi szempontból is nagy jelentőséggel bír. A 2000-ben lekapcsolt térvilágítási oszlopokon újra működőképes lámpák lesznek. A múzeum dolgozói elvégezték a faléz kitakarítását, valamint a Grófi út és a múzeum kerítése közötti rész rendbetételét.
1891. július 9-én, Budapesten egy pénzcsoport 400.000Ft alaptőkével megalakította a Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársulatot (MÁK Rt.). Tagjai a javuló szénpiaci helyzet miatt megvásárolták a szénkutatási és szénkiaknázási jogot a vértessomlói bányászat területén. Ezt követően alakult ki a tatabányai szénbányászat. A kutatásokat a tatabányai medencén kívül is folytatták, hogy a szénterületeket bővítsék. Így került sor 1915-ben az oroszlányi medencében az első kutatófúrásokra. Ezek eleinte eredménytelennek bizonyultak, majd 1930-ban harántolták első ízben az oroszlányi medencében a 2m vastag, jó minőségű felső telepet.
Az 1929-ben kezdődött világgazdasági válság a MÁK Rt. keretén belül működő szénbányászat fejlődését rendkívül visszavette. Ennek ellenére az itteni kedvező települési viszonyok arra ösztönözték a társaságot, hogy Oroszlány gazdaközösségével ásványszénkutatási és szénkiaknázási szerződést kössön. A gazdákkal kötött, 50 évre szóló szerződést 1930. január 16-án Vida Jenő elnök-vezérigazgató írta alá, és az ettől a naptól lépett érvénybe.
A szerződéskötések után megélénkült a kutatófúrási tevékenység Oroszlány határában. 1937. június 1-jén meg is kezdték Oroszlányban az első akna mélyítési munkáit, július 23-án pedig az aknában is elérték a korábban átfúrt, 3m vastag széntelepet.
A II. világháború során kialakult, fokozott szénínség kielégítését szolgálta az az intézkedés, hogy az oroszlányi medencében további bányanyitásokat foganatosítsanak. A tatabányai számozási sorrendet folytatva, XVI-os bányaüzem építési munkáit 1940. január 14-én kezdték meg.
