különlegességek | Oroszlányi Bányászati Múzeum

Nálunk dinoszaurusz lábnyom is van!

2021. október 13. | érdekességek, hírek

Mert nálunk valódi dinoszaurusz lábnyom is van!

A Vasasi Szent Borbála Egyesület tagjai látogattak el múzeumunkba. Az egyesület már több alkalommal járt nálunk, most pedig egy kis ajándékkal is meglepték kollégáinkat, megköszönve segítségünket a Szent Borbála Emlékpark létrehozásával kapcsolatban. Újra körbejárták a múzeum egész területét, gratuláltak az eddigi változásokhoz és további sok sikert kívántak, ezzel együtt szeretettel meghívtak minket Vasasra.
Az első képen jól látszik, hogy az ajándékok között van egy kis dinoszaurusz lábnyomot ábrázoló emléktárgy. Így mai érdekességünk ennek a történetét fogja elmesélni.

Több alkalommal is ősmaradványokat találtak a pécsi külfejtéseknél. A gigantikus feltáró munkáknak köszönhetően nem egy esetben fedeztek fel ritka fossziliákat, őslényleleteket, vagy lenyomataikat. Az első dinoszaurusz-lábnyomokra Wein György, a Magyar Állami Földtani Intézet geológusa talált rá 1966-ban, a mecseki Pécs-Vasas kőszénbányájának alsó-jura korú rétegeiben. A felfedezésről elsőként Tasnádi Kubacska András számolt be 1967-ben az Élet és Tudomány hasábjain.
200 millió évvel ezelőtt, a Pécs és Komló közt hullámzó tengerpart mocsaras erdőiben és a partközeli édesvízi lapályokban dinoszauruszok éltek. A több ezer ősnövény maradványai tanúsítják, hogy a láperdő páfrányai, a fenyőfélék fái és cserjéi bőséges táplálékforrást jelentettek a növényevő állatok számára.
A mai Magyarország területéről a 2000-es évek elejéig csak a mecseki kőszénbányákban sikerült biztosan kimutatni a dinoszauruszok előfordulását. Kordos a felfedezéseket így értékelte 1989-ben: „Az 1988-ban felfedezett, több száz dinoszaurusz-lábnyom jelenleg a világ leggazdagabb ilyen leletegyüttese”.

A Komlosaurus carbonis a Mecsek feketekőszén bányáiban és azok meddőhányóin megtalált lábnyomfosszíliáiról ismert dinoszaurusz faj. A Kordos László által 1983-ban leírt őshüllő Magyarország első dinoszaurusz leleteként ismert. A magyar paleontológus által Komlosaurus carbonis névre elkeresztelt lábnyomok tulajdonosainak egyetlen csontja sem került elő sem akkor, sem azóta.

A vasasi külfejtés területén talált dinoszaurusz lábnyom megtekinthető múzeumunkban!

A szobor, és akiről mintázták…

2021. október 13. | érdekességek, hírek

Lazók Emilről 17 éves korában vájártanulóként készült egy szobor, mely előbb az oroszlányi XVI. akna előtt állt, majd átkerült mai helyére, az egykori XX. aknánál kialakított Oroszlányi Bányászati Múzeumba. 1955. márciusában jött az ötlet, hogy bányásznapra készüljön egy szobor. Krizsán Attila szobrászművészt bízták meg azzal a feladattal, hogy készítsen egy álló bányász szobrot, melyet a XVI-os akna kijáratánál akartak elhelyezni. 6 bányamérő segéd közül Lazók Emilt választották ki, hogy álljon modellt a műhöz. Hiába szekálták társai, ő élvezte a közös munkát, mely több, mint 1 hónapig tartott. Kaptak egy műhelyt, ahol dolgozhattak. Összeállítottak egy csővázat, Emil pedig egy dobogóra állt, majd kezdődhetett a munka. Először teljes bányászöltözetben tervezték a szobrot, végül kabát nélkül készült el, fejtőkalapáccsal és bőr kobakkal.

Lazók Emil Franciaországban született, édesapja ott volt toborzó, onnan költöztek haza 4 testvérével. Eredetileg tervezték a visszaköltözést Franciaországba, de végül itt maradtak Magyarországon. Elmondása szerint ő egyáltalán nem bánta meg a döntést, hiszen mint mesélte, remek élete volt és van is. 1952-ben kezdett dolgozni, 1954-ben pedig első oroszlányiként bekerült a focista nagycsapatba. Összesen 21 évig focizott, amire a mai napig boldogan és büszkén emlékszik vissza.

49 év és 100 nap… ennyi időt dolgozott egy helyen, az Oroszlányi Szénbányáknál. A XX-as aknától ment nyugdíjba, ahol bányamentőként tevékenykedett 17 év 7 hónapig.
A bányászat a mai napig fontos része az életének, szép és különleges időszakként emlékszik vissza az ott töltött évekre. A múzeum területén kiállított, róla mintázott szobrot pedig folyamatosan gondozza. Letisztítja, lefesti, de volt már arra is példa, hogy kreativitásával és ügyességével ő maga javította ki a szobor letörött kezét.

A képen pedig Lazók Emil… és Lazók Emil 17 évesen.

Hagyományok és a bányásznap

2021. október 13. | érdekességek, hírek

A bányásznap – ma szeptember első vasárnapja – hosszú múltú hagyományra tekint vissza.

Amennyire legendás Szent Borbála története, legalább annyira változatos a magyar bányásznap története. Magyarországon a Borbála nap tisztelete 1945-ig erősen élt, utána elhalványult. 1945 és 1951 között eltérő időpontokban tartották, vagy nem is tartották a most már bányásznapnak nevezett megemlékezéseket. A tatabányai bányáknál, és így Oroszlányban is a Bányászlelkészség a tatabányai Szent István templom búcsú napján, augusztus 20-án tartotta a bányásznapot. A tatabányai XII-es aknán 1950. december 30-án, a magyar bányászat legnagyobb katasztrófája történt, ahol 81 bányász vesztette életét sújtólég- és szénporrobbanás következtében. A katasztrófa intő jel volt a bányászok és az őket foglalkoztató rendszer számára.

Azért, hogy lecsendesítsék a bányaszerencsétlenség miatt zúgolódó bányászokat 1951-ben elrendelték, hogy bányásznapot kell tartani, mégpedig az 1919-es csendőr sortűzre emlékezve, szeptember első vasárnapján. 1951 és 1989 között, közel egy emberöltő alatt felnőtt egy új bányászgeneráció. Új bányatelepek jöttek létre, melyek magukba szívták az ipar más területeiről, később a mezőgazdaságból a munkaerőt. A rendszerváltáskor visszahozott Szent Borbála napra nagyon kevés bányász emlékezett és azok is leginkább a lengyel dolgozóktól által megtartott Barburka tisztelete miatt. Így történhetett, hogy a rendszerváltás óta eltelt 28 év megosztott, kettős Bányásznap volt. Méltánytalan lett volna megszüntetni a szeptemberi bányásznapot, Szent Borbála tisztelete pedig megkívánta a decemberi megemlékezést.

Péntektől vasárnapig számos program közül válogathatnak az érdeklődők a 71. Oroszlányi Bányásznapi rendezvénysorozaton. Szombaton a hagyományokhoz híven múzeumunkban lesz az idén már X. Majki Bányászok és Bányamentők Találkozója, valamint 14 órától megemlékezés és koszorúzás a bányász áldozatok emlékfalánál, majd az elmúlt év elhunytjainak búcsúztatása a XX-as bányaüzem volt dolgozóinak emlékoszlopánál. Várunk szeretettel minden érdeklődőt!

Oroszlányi Szénbányák dolgozóinak szociális helyzete

2021. május 19. | érdekességek, hírek

Újabb érdekesség…Az aknák és a külüzemek története mellé most érkezzen egy könnyedebb téma is, ami nem más, mint az Oroszlányi Szénbányák dolgozóinak szociális helyzete.

A medence bányászatának fejlődésével párhuzamosan fejlődött a dolgozók szociális ellátottsága is. A termelés felfutásával egyidejűleg nagyarányú lakásépítés indult meg. Az ország különböző pontjairól érkező dolgozókat el kellett szállásolni, melynek eredményeként várossá nőtt Oroszlány. Több, mint hétezer lakás szolgálta a huszonkétezernyi lakó kényelmét, ebből 5500 tömbházi lakás, a többi családi ház.

A város fejlődésével egyidejűleg épültek meg a kommunális létesítmények is, például a 14 részleges Központi Üzemorvosi Rendelőintézet. A dolgozókat a városból és vidékről is szerződéses autóbuszjáratok szállították a munkahelyükre, a vidéki dolgozók részére kulturált összkomfortos elhelyezést biztosítottak. az étkezést minden üzemben és a Békeszállón biztosították.

Mintegy 24 millió forintos költséggel Siófokon üdülő is épült, mely minden akkori igényt kielégítő, 168 férőhelyes üdülő lett. Évente körülbelül 1100 gyermek és 1000 felnőtt vette igénybe a szolgáltatást. Ezeken kívül a város környékén a majki műemlékkörnyezet és parkerdő, az erőműi horgásztó is a bányászok pihenését szolgálta.

A Városi Művelődési Ház és a Bányász Klubkönyvtár rendezvényei, programjai kielégítették a dolgozók kulturális igényeit. Jelentés támogatást nyújtott az Oroszlányi Szénbányák a város fejlesztéséhez és az Oroszlányi Bányász Sportkörnek is. A dolgozók sportolási lehetőséget is bőven találtak. Használhatták a tekepályát, a Városi Sportcsarnokot és a város két fedett uszodáját.

Külüzemek története

2021. május 4. | érdekességek, hírek

Ezen a héten egy rövid időre megszakítjuk az aknák bemutatását és egy kicsit belemélyedünk a külüzemek rejtelmeibe.

Az Oroszlányi Szénbányák létrejötte után, 1957 nyarán megalakult Központi Műhely a XVI. Bányaüzem műhelyeiben végezte munkáját, majd az 1962-ben felépült korszerű műhelycsarnokba költözött. Folyamatosan bővült a tevékenysége, majd önálló üzemmé vált. A Központi Műhely, illetve Gépjavító Üzem szervezete végezte többek között a vállalat és a bányaüzemek működéséhez szükséges villamosenergia hálózat üzemeltetését, karbantartását, fejlesztését, az ivóvízellátást, a telefonközpontok kezelését. Három telephellyel rendelkezett, amelyek a Szállító üzem, a kötélpályák és a palatörőmű.

Az anyagellátó üzem a vállalathoz érkező anyagok fogadását, tárolását, a bányaüzemek és segédüzemek anyagellátását végezte. Részlegei a központi raktár, a NIKEX-tranzitraktár, saját üzemi karbantartó részleg és központi fatelep.

Az Anyagforgalmi és Gépkocsi Üzem fennállása során néha a Szállító Üzem, máskor az Anyagellátó szervezetéhez került. 1976-tól önálló lett a Garázs Üzem. Folyamatosan növekedett a közúti szállítás szerepe, elsősorban az üzemek anyagellátásában, de egyre nagyobb mértékben a szén szállításában is. A belső anyagmozgatás gépesítése során valamennyi üzemet elláttak emelővillás targoncákkal, és ezek központi javítását, továbbá az Anyagellátó Üzem munkagépeinek karbantartását is a Garázs Üzem végezte.

Az építészeti üzem az épületek, utak, műtárgyak karbantartásán kívül saját rezsis beruházási munkákkal és korlátozott mértékben külső megrendelésre végzett egyéb építési feladatokkal foglalkozott. Elősegítették a márkushegyi bányaépítés külszíni építményeinek megépítését, de munkájuk eredménye Oroszlányban a városi Művelődési Ház, a Munkásőrség és a Városi Pártbizottság székháza és a fedett uszoda.Következő fejezetünkben a szociális helyzetre térünk ki részletesebben!

Bányaüzemek története II.

2021. május 4. | érdekességek, hírek

Folytatjuk utazásunkat a bányaüzemek világába. A következő sorokban a XIX-es és a XX-as aknák történetét elevenítjük fel.

XIX-es bányaüzem
Az oroszlányi szénmedence DK-i peremén elhelyezkedő, vetőktől szabdalt területen telepített XIX-es bányaüzem beruházási munkáit 1949. októberében indították. A lejtős akna szelvénye 538 méter hosszú volt, a függőleges akna 3,8 méter átmérőjű, téglafal biztosítású és 137 méter mély volt. A lejtős akna mélyítése során a 60. méterben úszóhomok lencsét ütöttek meg, ezen csak nagy nehézségek árán sikerült átjutni. Az itt fakasztott vizet az akna teljes élettartama alatt szivattyúzni kellett. A függőleges akna helyének kijelölésekor fontos szempont volt, hogy a később telepítendő XX-as bányaüzemmel közös kihúzó légaknája legyen. Az 1950. december 30-án a tatabányai XII-es aknában bekövetkezett sújtólégrobbanás után viszont olyan döntést hoztak, hogy mindkét üzemet önálló szellőztetési rendszerrel kell megépíteni.

XX-as bányaüzem
Az 1951-es elgondolások szerint az oroszlányi szénmedence K-i részén, a XIX-es és a XX-as aknák telepítésével fognák meg a kb. 12 Mt szénvagyont. A XX-as aknai feltárást lejtős és függőleges aknával végeznék, de a nagyobb mélység miatt azonban mintegy 700-750 méter hosszú lejtős aknára lett volna szükség, ezért inkább a két függőleges aknával való feltárás mellett döntöttek. A szállító-és a légaknát 1952-ben mélyítették. A nagyobb mélység miatt várható nyomás kivédésére zárt íves betonidomkő biztosítással képezték ki az akna körüli állandó bányatérségeket. A bányaüzem a külszínen megépített siklóval csatlakozott a meglévő középállomáshoz. A majki aknák mélyítését a BAV 1971. áprilisában kezdte meg és 1974-ben a két 230 méter mély akna végleges felszerelése is megtörtént. Az aknák mélyítésével egyidőben megindult a föld alatti összeköttetés kialakítása a két terület között. A már leművelt IV-es alapközlei mező megkerülésével a város pillérében történt az 1,8 km hosszú összekötő vágat kihajtása. Ezzel lehetővé vált az összevont bányaüzem központosított anyagellátása és a külszíni telephely áthelyezése a majki aknákhoz. A XVI-os bányaüzem területéről áttelepült, 1979-ben nyitott Bányászati Múzeum 2001-től az új XX-as akna területén működik.

Oroszlányi szénbányászat

2021. április 8. | érdekességek, hírek

1891. július 9-én, Budapesten egy pénzcsoport 400.000Ft alaptőkével megalakította a Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársulatot (MÁK Rt.). Tagjai a javuló szénpiaci helyzet miatt megvásárolták a szénkutatási és szénkiaknázási jogot a vértessomlói bányászat területén. Ezt követően alakult ki a tatabányai szénbányászat. A kutatásokat a tatabányai medencén kívül is folytatták, hogy a szénterületeket bővítsék. Így került sor 1915-ben az oroszlányi medencében az első kutatófúrásokra. Ezek eleinte eredménytelennek bizonyultak, majd 1930-ban harántolták első ízben az oroszlányi medencében a 2m vastag, jó minőségű felső telepet.

Az 1929-ben kezdődött világgazdasági válság a MÁK Rt. keretén belül működő szénbányászat fejlődését rendkívül visszavette. Ennek ellenére az itteni kedvező települési viszonyok arra ösztönözték a társaságot, hogy Oroszlány gazdaközösségével ásványszénkutatási és szénkiaknázási szerződést kössön. A gazdákkal kötött, 50 évre szóló szerződést 1930. január 16-án Vida Jenő elnök-vezérigazgató írta alá, és az ettől a naptól lépett érvénybe.
A szerződéskötések után megélénkült a kutatófúrási tevékenység Oroszlány határában. 1937. június 1-jén meg is kezdték Oroszlányban az első akna mélyítési munkáit, július 23-án pedig az aknában is elérték a korábban átfúrt, 3m vastag széntelepet.
A II. világháború során kialakult, fokozott szénínség kielégítését szolgálta az az intézkedés, hogy az oroszlányi medencében további bányanyitásokat foganatosítsanak. A tatabányai számozási sorrendet folytatva, XVI-os bányaüzem építési munkáit 1940. január 14-én kezdték meg.

Bányaüzemek története

2021. április 8. | érdekességek, hírek

Érdekességek rovatunk következő részeiben a bányaüzemek történetét és az aknák kialakítását fogjuk bemutatni.

XVII-es akna építése
A bányaépítés előkészítő munkáit már 1942. szeptemberében megkezdték, hogy a háborús konjunktúra miatt megnövekedett szénigényeknek eleget tegyenek. 1943. januárjában megindították a lejtős akna mélyítését, azonban 100 méter kihajtása után – 1943. tavaszán – a mélyítési munkákat leállították. A sorozatos katonai behívások miatt ugyanis a munkahelyre telepíthető vájárok száma erősen csökkent. A megmaradt létszámot elvitték, a XVIII-as munkahely víz alá került és csak 1945. novemberében tudták a mélyítést folytatni. 1947. márciusában a függőleges akna mélyítését is megkezdték, a két akna közötti összeköttetést pedig 1947. novemberében tudták csak megteremteni. Szállítási rendszere 1948. tavaszán indult meg.

A XVIII-as bányaüzem kialakítása
A termelés növelése érdekében további bányanyitásokra volt szükség. Kézenfekvő megoldásnak kínálkozott a már korábban megépített oroszlányi I. számú aknának önálló üzemmé való fejlesztése. 1943. májusától a XVI-os akna felől megközelítve, megkezdték az ehhez az üzemhez készítendő lejtős akna kihajtását, az eddigiekhez képest szokatlan módon, alulról felfelé haladva. A 20° emelkedésű, 222 méter hosszú lejtős aknával 1944. áprilisában értek a külszínre. Időközben megépült a középállomástól a lejtős aknáig a függő kötélpálya és az aknarakodóig a függő sínpálya. 1944 közepétől az oroszlányi I. számú akna a tatabányai számozási sorrend szerinti XVIII-as néven üzemelt, önálló szállítási rendszerrel, de a XVI-os akna szerves részeként, csak 1949. január 1-jétől működött önálló üzemként.

Hazai úti célok kiadvány

2021. április 8. | érdekességek, hírek

A Hazai úti célok turisztikai könyvsorozat hatodik kötete a Különleges múzeumok és gyűjtemények Magyarországon 2. című, 52 olyan múzeumot és gyűjteményt mutat be, amelyből csupán egy, esetleg néhány található az országban.

Ebben a kiadványban jelent meg az Oroszlányi Bányászati Múzeum is, melynek példányai már nálunk vannak. Amint nyithatunk, megtekinthető és megvásárolható lesz a könyv.

Addig is egy kis ízelítő:
A könyvben található anyag tematikai szempontból rendkívül sokszínű, ugyanakkor egyfajta tematikus arányosság is érvényesül, ezért a műszaki, közlekedési, természettudományos, történelmi, gasztronómiai, néprajzi, humán vagy művészeti érdeklődésű olvasó/kiránduló/utazó/nyaraló honfitársunk egyaránt talál a maga számára érdekes, megtekintésre érdemes kollekciót a könyvben. Földrajzi elhelyezkedés szempontjából arra törekedett a kiadó, hogy az ország minden területéről beválogasson anyagot, ezzel is felmutatva, hogy hazánkban igencsak változatos a gyűjteményi paletta.