85 évvel ezelőtt kezdődött…

85 évvel ezelőtt kezdődött…

Oroszlányt a szénre épült városnak is szokták nevezni. Az elnevezés – visszatekintve a város történetére – nagyon találó, és nincs is létjogosultsága annak a vitának, hogy a „tyúk volt előbb, vagy a tojás?”. A szén, mint tudjuk – keletkezésének évmilliós léptékű időigénye miatt – már akkor is itt volt a település alatt, mikor az ősember tüzet rakott e vidéken és talán fel is figyelt arra, hogy a néhol előbukkanó fekete kő milyen jól ég, milyen jól táplálja a tüzét.

Oroszlány község bányászattörténetének egyik legfontosabb, és a krónikákban legtöbbször megemlített eseménye az első akna létesítése volt. Az ígéretes kutatások után majd két évtized kellett ahhoz, hogy 1937. június 1-én megkezdődhessen az 1621/1937 szám alatt engedélyezett Oroszlányi I. sz. akna mélyítése. Aztán egyre-másra követték egymást az események úgy a község, mint a bányászkodás történetében. Így lett például egy jeles nap 1937. december 4-e. Két fontos eseményt is feljegyeztek erre a napra az egykori krónikák. Ezen a napon kapcsolták be Oroszlányon a villanyvilágítást és szintén ezen a napon ért a külszínre az Oroszlányi I. sz. aknával feltárt bánya szellőztetését szolgáló, 2 m széles, 1 m magas keretácsolattal biztosított 45° emelkedésű, 78 m hosszú légfeltörés. Sok történeti forrás ezt a napot tekinti az oroszlányi bányászkodás megindulásának.

A teljes dokumentum ide kattintva megtalálható!

Az Oroszlányi szénbányászat rövid története / Bariczáné Szabó Szilvia összeállítása

„Mit jelent Önnek a bányásznap?”

„Mit jelent Önnek a bányásznap?”

Érdekességek rovatunk soron következő részében a Bányászélet című dolgozói lap 1987. szeptemberi lapszámából szemezgettünk…és mivel szeptember, természetesen a fő téma a Bányásznap volt!
1987-ben két jelentős évfordulóhoz is érkezett az Oroszlányi Szénbányák, erre emlékeztek a 37. bányásznapon. 50 éve kezdődött a bányászkodás a szénmedencében, valamint 30 éve volt önálló a vállalat, így a bányásznap jó alkalom volt a múltidézésre, az eredmények számbavételére, és a jövő terveink felvázolására.

A jeles alkalomból az említett újság kiemelt témája volt a bányászünnep, melynek apropóján feltette azt a kérdést az ünneplő tömegben a vállalat dolgozóinak, hogy „Mit jelent Önnek a bányásznap?”

Bányásznap. Számomra ez a nap egyet jelent a múltidézéssel, a hősök, a mártírok emléke előtti tisztelgéssel. De jelenti a mai bányászok szívből jövő köszöntését, nehéz, nem mindennapi, embert próbáló munkájuk elismerését. Tisztelem őket, valamennyiüket. Tisztelem bennük a bátorságot, fegyelmezettséget, mely nap mint nap erőt ad nekik, hogy a mélybe szálljanak. Ez a nap országszerte az övék, a bányászoké. Városunk az idén is méltóképpen köszöntötte a bányásznapot.

A műsorok…
A rendezők számos programmal, műsorok sokaságával csalogatták a közönséget. Érdeklődőkben nem is volt hiány. A szombati és vasárnapi programokra is sereglettek a szabadtéri színpad köré.

A toborzó…
Ha ezt a szót halljuk, toborzó, valamennyien a bányászutánpótlásra gondolunk. Szép és felelősségteljes feladat ez, hiszen nem könnyű egy nehéz hivatást úgy bemutatni, hogy ez közben csábító is legyen. – vallja Csávás Imre.

Az üszb titkára…
Ilyenkor bányásznapon, mi bányászok, nem csak ünnepelünk, de számot is vetünk önmagunkkal, munkánkkal, sorsunkkal. Jómagam több, mint negyedszázada vagyok a vállalatnál. Javarészt a föld alatt, vájárként dolgoztam. Számomra ez az ünnep az életet, a fennmaradást, a családi boldogulást jelenti. – mondta Magyar Zoltán, a XX-as bányaüzem szakszervezeti bizottságának titkára.

A versenyfelelős…
Részese vagyok a tervezésnek, az elszámolásnak, ugyanakkor ellátom az igazgatósági brigádoknál adódó versenytitkára teendőket. A bányásznapon minden évben itt vagyunk a téren a feleségemmel együtt, aki szintén a bánya dolgozója. Végignézzük a műsorokat, jólesik egy kis kikapcsolódás, beszélgetés. – mesélte Gönczöl István.

Hétköznapi hősök…
Vájárok valamennyien: elővájásokon, frontokon dolgoznak, három szakban járnak, idősek és fiatalok, munkában megfáradtak és friss erővel csatára indulók. A Déli Bányaüzem XXI-es aknájának megbecsült vájárai közé tartozik Aszódi György. Túl az ötvenen, az idős, tapasztalt bányászok között tartják számon. Felesége is nálunk dolgozik, s most közösen idézik fel a múltat az albérleti indulástól a családi ház építéséig.

Huszonkilenc évvel ezelőtt jöttem el Makóról Oroszlányba vájártanulónak. Bevallom, elsősorban a pénz miatt választottam ezt a szakmát – idézi fel a múltat Bándi Mihály, a XX-as bányaüzem vájára. A bányásznapi ünnepségek, ezek a rendezvények alkalmat nyújtanak a régi ismerősökkel való találkozásokra, a kikapcsolódásra, a pihenésre, ami bizony ránk is fér- mondja.
A bányásznap nekem a kikapcsolódást, a szórakozást jelenti, de ugyanakkor azt is, mennyit, milyen sokat kell a hétköznapok során tenni, dolgozni. – mondta Cseh István a majki bánya segédvájára.

A múlt ismerete kötelezettség…

A múlt ismerete kötelezettség…

Érdekességek rovatunk eheti részében megismerhetik a „Requiem az első magyarországi szénbányáért, és a bányászaiért” című könyvet, mely Hofer Rezső okleveles bányamérnök munkája. A szerző szavait idézve: „Nem hiszem, hogy a múltat el kell felejteni, inkább alaposan meg kell ismerni. A múlt ismerete kötelezettség, a gyökerek pótolhatatlan erőforrások.”

Hofer Rezső egy kis időutazásra invitálja olvasóit, melynek célja nem más, mint méltó emléket állítani az első magyarországi szénbányának és bányászainak, valamint bemutatni a küzdelmes úttörőmunkát, fényes felemelkedést és a szomorú befejezést. A könyv betekintést enged az 1753-ban megtalált kőszén történetébe, majd az 1798-tól kezdődő mélyművelésű bányászat életébe, ami 1953-ban befejeződött.

Múzeumunk anyagai között is találni brennbergi dokumentumokat, tárgyakat, fotókat, okleveleket. Az egyik ilyen érdekesség Fekete Sándor bányamérnök személyes naplói. A könyvben viszont elképesztő mennyiségű különleges történetet lehet olvasni. A teljesség igénye nélkül megtudhatjuk, hogy mi volt a szerepe a társládának, hogyan került a Czestochovai Fekete Madonna a templomba, vagy hogy a Tatabányán dolgozó brennbergi bányászok legelső szállása a tatai vár lovagterme volt.

A teljes anyagot ide kattintva megtekinthetik!

Szerzői zárszó: A háború utáni új politika elvégezte kíméletlen dolgát, 1951-ben az első és nagy múltú magyar szénbányát végleg leállította, a bányászokat nem „ki”, hanem „széttelepítette” az országban, de ez már egy másik, hosszú, drámai története a családoknak. A szakmai elit súlyos mulasztásának tartom, hogy feladatai közül kimaradt és kimarad a múlt tisztelete és az új bányászgeneráció emlékeztetése.

Az F típusú gépek története

Az F típusú gépek története

Érdekességek rovatunk most következő részében az oroszlányi medencében is bevált F típusú gépcsalád történetét ismerhetik meg Glevitzky István okleveles bányagépészmérnök, okleveles bányaművelő mérnök és Dr. Korompay Péter aranyokleveles bányagépészmérnök írásaiból. A több, mint 30 oldalas dokumentum utal a múzeumunkban lévő F4-es jövesztőgépre, mely a jelenleg is zajló komplex fejlesztése során újra üzemképes állapotba kerül. Oroszlányban is vannak még vájárok, akik az F6-os és F8-as gépeket kezelték, illetve a múzeum kollégái közül is dolgoztak az említett gépekkel.
Az írásban sok érdekesség olvasható a gépek szabadalmáról, továbbfejlesztéséről, és hogy az F típusú vágathajtó gép, jövesztő és rakodógép fejlesztett változatai a világ minden táján ma is üzemelnek. A magyar dokumentáció alapján 1949-1969 közötti években 165 db. F típusú jövesztő és rakodógépet exportáltak a világ 22 országába. A magyar szabadalom alapján létrehozott és továbbfejlesztett szeletekben jövesztő F típusú gépek a bányavágatok kihajtásának – szénben, kőzetben – komplex gépesítését oldották meg.
A szerzők jóvoltából a dokumentációt a múzeum adat-és irattárába is elhelyezhettük.

A teljes dokumentum ide kattintva megtekinthető!

Boldog 20. születésnapot Bányászati Múzeum!

Boldog 20. születésnapot Bányászati Múzeum!

December 4-e többszörösen is jeles dátum számunkra, hiszen az oroszlányi szénbányászat létezését, a múzeum születésnapját, valamint Szent Borbála napját is erre datáljuk.

December 4-én ünnepeljük Szent Borbálát, a bányászok, kohászok, tüzérek, építészek, tűzszerészek, ágyú-és harangöntők védőszentjét. A veszélyes munkát végző mesteremberek a katasztrófák megelőzése érdekében fohászkodtak a szenthez, a bányászok a robbantási munkálatok megkezdése előtt kérték Borbála közbenjárását biztonságuk érdekében. A legenda szerint Borbála pogány családból származott, édesapja tiltása ellenére felvette a kereszténységet és haragja elől egy barlangba menekült. Egy pásztorfiú elárulta a rejtekhelyét, így Borbála nem kerülhette el a szenvedést, apja saját kezűleg fejezte le. Vértanúságát csodák követték, kultusza Európa-szerte a 9. századtól kezdett elterjedni.

December 4-én, azaz pontosan 20 éve avatták fel a XX-as aknára átkerült, megújult bányászati múzeumot, így idén ünnepeljük 20. születésnapunkat. Alig pár évtizede még bányaüzemek sora szegélyezte Oroszlány határát, mára már egyetlen mélyművelésű üzem sem működik. A környékbeli szénbányák fokozatos bezárása során itt gyűjtötték össze az Oroszlányi-szénmedence jellemző gépi berendezéseit és bányászati relikviáit. Az eredeti állapotában meghagyott épület mára elgondolkodtató időutazássá vált.

A következő percekben pedig megtekinthetik a 2001. december 4-én készült felvételeket a Bányászati Múzeum avatásáról, valamint a Szent Borbála napi megemlékezésről. Ünnepeljünk együtt! Jó szerencsét!

44 éve, pontosan ezen a napon…

44 éve, pontosan ezen a napon…

Érdekességek rovatunk egy újabb fejezettel bővül. A Márkushegyi naplónak köszönhetően napra pontosan tudjuk bemutatni a bánya építésének munkálatait, és azokat az embereket, akik időt és energiát nem sajnálva részt vettek ebben a nagyszabású munkafolyamatban.

Márkushegyi napló – Egy eocénbánya építésének krónikája
Az 1975-ös határozat alapján korszerűsíteni kellett az energiaszerkezetet, valamint növelni a szén felhasználását. Ezen határozat, és az ezt követő gazdasági program fellendülést hozott az Oroszlányi Szénbányák számára. A program keretében megépült a Márkushegyi Bányaüzem, az ország legkorszerűbb bányája. A Márkushegyi napló ezt a nagyszabású munkát követi nyomon a tervezéstől, az első „csákányvágáson” át, a bányaavatásig. A riportok, a tudósítások a mindennapok emberi helytállásáról szólnak – a krónika pontosságával, hitelességével – azoknak a műszakiaknak, bányászoknak, „iparosoknak” állítanak maradandó emléket, akik nem csak munkaerejüket, de szívüket és életük egy darabját is áldozták a bánya, a Nagy Mű elkészültéért, az emberhez méltó Teljesítmény eléréséért. Az írások a hétköznapok hőseiről szólnak és megőriznek minden olyan fontos tényt, eseményt, emberi teljesítményt, amely „ércnél is maradandóbban” épült be a föld mélyén és a felszínen elkészült létesítményekbe, és nem csak a jelent, de a jövőt is hivatott szolgálni.

44 éve, pontosan ezen a napon történt…
1977. november 16-át írunk. A márkushegyi lejtős aknát építő „Eocén” szocialista brigád harmadik negyedévi termelési tanácskozásán nagyszerű eredményről számolt be Vincze István brigádvezető, miszerint elkészültek az új bánya lejtősaknája felének feltárásával. A brigád elhatározta, hogy a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 60. évfordulója tiszteletére, 1978. november 24-re – 6 hónappal a határidő előtt – befejezik a lejtősakna építését. Az 1626 méter hosszú akna építői tudatában vannak a rájuk váró nehézségeknek, mégis egységesen és örömmel vállalkoznak a határidő jelentős lerövidítésére. A szilvesztert már az ezredik méternél akarják ünnepelni. De vajon megvannak-e a műszaki feltételei az új bányaépítési rekordnak? Erre Németh Ferenc, az Oroszlányi Szénbányák bányaépítő üzemének vezetője válaszolt. „Nagy nyomásnak kitett és hosszú időre készülő vágatot kell építenünk, különleges vasbetonidomköveket gyártatnunk és ezzel falazzuk majd a vágatot. Ez kemény fizikai munkát jelent, hiszen 25-30 kilós idomkövekről van szó, egy-egy méternyi biztosításba, pedig mintegy 600 darabot kell befalazni. Sok víz esetén elképzelhető, hogy mindezt a 20 kilogramm súlyú gumiruhában kell végigcsinálni.” A beszélgetéshez csatlakozott Hadnagy Ferenc ÜSZB-titkár, aki brigádjának röpgyűlésére invitált, ahol tájékoztatta a lakatosokat, hegesztőket, villanyszerelőket az Eocén brigád vállalásáról és felhívásáról, hogy csatlakozzanak a születésnapi felajánláshoz. Csak akkor sikerülhet fél évvel megrövidíteni a lejtakna építését, ha az iparosok is szívvel-lélekkel részt vesznek a munkában. „Benne vagyunk!” – hangzott el a résztvevők szájából. „ Valamennyien örömmel csatlakoztunk az Eocén brigád vállalásához!”

Megszakítás