Március 2-án nyitunk!

Március 2-án nyitunk!

Örömmel értesítjük kedves látogatóinkat, hogy a téli szünetünk véget ért, szerdától ismét rendes nyitvatartással várunk minden érdeklődőt!

A külső-és belső kiállítótereken kívül a kilátó és a kisvasút is igénybe vehető, így a megszokott jegyárakkal, megszokott nyitvatartási időben várjuk vendégeinket, ami az alábbiak szerint alakul: hétfő szünnap, kedden előzetes bejelentkezés alapján, szerdától vasárnapig pedig 10.00-tól 18.00-ig tart nyitva a Bányászati Múzeum. A szabadulószoba nyitva tartási időben szintén elérhető. Felnőtt belépő 1800 Ft, kedvezményes belépő 900 Ft, bányavasút pótjegy 300 Ft, kilátó pótjegy pedig 200 Ft!

Felhívjuk látogatóink figyelmét, hogy még tart a fejlesztés, ezért fokozott figyelmet és óvatosságot kérünk!

85 évvel ezelőtt kezdődött…

85 évvel ezelőtt kezdődött…

Oroszlányt a szénre épült városnak is szokták nevezni. Az elnevezés – visszatekintve a város történetére – nagyon találó, és nincs is létjogosultsága annak a vitának, hogy a „tyúk volt előbb, vagy a tojás?”. A szén, mint tudjuk – keletkezésének évmilliós léptékű időigénye miatt – már akkor is itt volt a település alatt, mikor az ősember tüzet rakott e vidéken és talán fel is figyelt arra, hogy a néhol előbukkanó fekete kő milyen jól ég, milyen jól táplálja a tüzét.

Oroszlány község bányászattörténetének egyik legfontosabb, és a krónikákban legtöbbször megemlített eseménye az első akna létesítése volt. Az ígéretes kutatások után majd két évtized kellett ahhoz, hogy 1937. június 1-én megkezdődhessen az 1621/1937 szám alatt engedélyezett Oroszlányi I. sz. akna mélyítése. Aztán egyre-másra követték egymást az események úgy a község, mint a bányászkodás történetében. Így lett például egy jeles nap 1937. december 4-e. Két fontos eseményt is feljegyeztek erre a napra az egykori krónikák. Ezen a napon kapcsolták be Oroszlányon a villanyvilágítást és szintén ezen a napon ért a külszínre az Oroszlányi I. sz. aknával feltárt bánya szellőztetését szolgáló, 2 m széles, 1 m magas keretácsolattal biztosított 45° emelkedésű, 78 m hosszú légfeltörés. Sok történeti forrás ezt a napot tekinti az oroszlányi bányászkodás megindulásának.

A teljes dokumentum ide kattintva megtalálható!

Az Oroszlányi szénbányászat rövid története / Bariczáné Szabó Szilvia összeállítása

„Mit jelent Önnek a bányásznap?”

„Mit jelent Önnek a bányásznap?”

Érdekességek rovatunk soron következő részében a Bányászélet című dolgozói lap 1987. szeptemberi lapszámából szemezgettünk…és mivel szeptember, természetesen a fő téma a Bányásznap volt!
1987-ben két jelentős évfordulóhoz is érkezett az Oroszlányi Szénbányák, erre emlékeztek a 37. bányásznapon. 50 éve kezdődött a bányászkodás a szénmedencében, valamint 30 éve volt önálló a vállalat, így a bányásznap jó alkalom volt a múltidézésre, az eredmények számbavételére, és a jövő terveink felvázolására.

A jeles alkalomból az említett újság kiemelt témája volt a bányászünnep, melynek apropóján feltette azt a kérdést az ünneplő tömegben a vállalat dolgozóinak, hogy „Mit jelent Önnek a bányásznap?”

Bányásznap. Számomra ez a nap egyet jelent a múltidézéssel, a hősök, a mártírok emléke előtti tisztelgéssel. De jelenti a mai bányászok szívből jövő köszöntését, nehéz, nem mindennapi, embert próbáló munkájuk elismerését. Tisztelem őket, valamennyiüket. Tisztelem bennük a bátorságot, fegyelmezettséget, mely nap mint nap erőt ad nekik, hogy a mélybe szálljanak. Ez a nap országszerte az övék, a bányászoké. Városunk az idén is méltóképpen köszöntötte a bányásznapot.

A műsorok…
A rendezők számos programmal, műsorok sokaságával csalogatták a közönséget. Érdeklődőkben nem is volt hiány. A szombati és vasárnapi programokra is sereglettek a szabadtéri színpad köré.

A toborzó…
Ha ezt a szót halljuk, toborzó, valamennyien a bányászutánpótlásra gondolunk. Szép és felelősségteljes feladat ez, hiszen nem könnyű egy nehéz hivatást úgy bemutatni, hogy ez közben csábító is legyen. – vallja Csávás Imre.

Az üszb titkára…
Ilyenkor bányásznapon, mi bányászok, nem csak ünnepelünk, de számot is vetünk önmagunkkal, munkánkkal, sorsunkkal. Jómagam több, mint negyedszázada vagyok a vállalatnál. Javarészt a föld alatt, vájárként dolgoztam. Számomra ez az ünnep az életet, a fennmaradást, a családi boldogulást jelenti. – mondta Magyar Zoltán, a XX-as bányaüzem szakszervezeti bizottságának titkára.

A versenyfelelős…
Részese vagyok a tervezésnek, az elszámolásnak, ugyanakkor ellátom az igazgatósági brigádoknál adódó versenytitkára teendőket. A bányásznapon minden évben itt vagyunk a téren a feleségemmel együtt, aki szintén a bánya dolgozója. Végignézzük a műsorokat, jólesik egy kis kikapcsolódás, beszélgetés. – mesélte Gönczöl István.

Hétköznapi hősök…
Vájárok valamennyien: elővájásokon, frontokon dolgoznak, három szakban járnak, idősek és fiatalok, munkában megfáradtak és friss erővel csatára indulók. A Déli Bányaüzem XXI-es aknájának megbecsült vájárai közé tartozik Aszódi György. Túl az ötvenen, az idős, tapasztalt bányászok között tartják számon. Felesége is nálunk dolgozik, s most közösen idézik fel a múltat az albérleti indulástól a családi ház építéséig.

Huszonkilenc évvel ezelőtt jöttem el Makóról Oroszlányba vájártanulónak. Bevallom, elsősorban a pénz miatt választottam ezt a szakmát – idézi fel a múltat Bándi Mihály, a XX-as bányaüzem vájára. A bányásznapi ünnepségek, ezek a rendezvények alkalmat nyújtanak a régi ismerősökkel való találkozásokra, a kikapcsolódásra, a pihenésre, ami bizony ránk is fér- mondja.
A bányásznap nekem a kikapcsolódást, a szórakozást jelenti, de ugyanakkor azt is, mennyit, milyen sokat kell a hétköznapok során tenni, dolgozni. – mondta Cseh István a majki bánya segédvájára.

A múlt ismerete kötelezettség…

A múlt ismerete kötelezettség…

Érdekességek rovatunk eheti részében megismerhetik a „Requiem az első magyarországi szénbányáért, és a bányászaiért” című könyvet, mely Hofer Rezső okleveles bányamérnök munkája. A szerző szavait idézve: „Nem hiszem, hogy a múltat el kell felejteni, inkább alaposan meg kell ismerni. A múlt ismerete kötelezettség, a gyökerek pótolhatatlan erőforrások.”

Hofer Rezső egy kis időutazásra invitálja olvasóit, melynek célja nem más, mint méltó emléket állítani az első magyarországi szénbányának és bányászainak, valamint bemutatni a küzdelmes úttörőmunkát, fényes felemelkedést és a szomorú befejezést. A könyv betekintést enged az 1753-ban megtalált kőszén történetébe, majd az 1798-tól kezdődő mélyművelésű bányászat életébe, ami 1953-ban befejeződött.

Múzeumunk anyagai között is találni brennbergi dokumentumokat, tárgyakat, fotókat, okleveleket. Az egyik ilyen érdekesség Fekete Sándor bányamérnök személyes naplói. A könyvben viszont elképesztő mennyiségű különleges történetet lehet olvasni. A teljesség igénye nélkül megtudhatjuk, hogy mi volt a szerepe a társládának, hogyan került a Czestochovai Fekete Madonna a templomba, vagy hogy a Tatabányán dolgozó brennbergi bányászok legelső szállása a tatai vár lovagterme volt.

A teljes anyagot ide kattintva megtekinthetik!

Szerzői zárszó: A háború utáni új politika elvégezte kíméletlen dolgát, 1951-ben az első és nagy múltú magyar szénbányát végleg leállította, a bányászokat nem „ki”, hanem „széttelepítette” az országban, de ez már egy másik, hosszú, drámai története a családoknak. A szakmai elit súlyos mulasztásának tartom, hogy feladatai közül kimaradt és kimarad a múlt tisztelete és az új bányászgeneráció emlékeztetése.

Az F típusú gépek története

Az F típusú gépek története

Érdekességek rovatunk most következő részében az oroszlányi medencében is bevált F típusú gépcsalád történetét ismerhetik meg Glevitzky István okleveles bányagépészmérnök, okleveles bányaművelő mérnök és Dr. Korompay Péter aranyokleveles bányagépészmérnök írásaiból. A több, mint 30 oldalas dokumentum utal a múzeumunkban lévő F4-es jövesztőgépre, mely a jelenleg is zajló komplex fejlesztése során újra üzemképes állapotba kerül. Oroszlányban is vannak még vájárok, akik az F6-os és F8-as gépeket kezelték, illetve a múzeum kollégái közül is dolgoztak az említett gépekkel.
Az írásban sok érdekesség olvasható a gépek szabadalmáról, továbbfejlesztéséről, és hogy az F típusú vágathajtó gép, jövesztő és rakodógép fejlesztett változatai a világ minden táján ma is üzemelnek. A magyar dokumentáció alapján 1949-1969 közötti években 165 db. F típusú jövesztő és rakodógépet exportáltak a világ 22 országába. A magyar szabadalom alapján létrehozott és továbbfejlesztett szeletekben jövesztő F típusú gépek a bányavágatok kihajtásának – szénben, kőzetben – komplex gépesítését oldották meg.
A szerzők jóvoltából a dokumentációt a múzeum adat-és irattárába is elhelyezhettük.

A teljes dokumentum ide kattintva megtekinthető!

Boldog 20. születésnapot Bányászati Múzeum!

Boldog 20. születésnapot Bányászati Múzeum!

December 4-e többszörösen is jeles dátum számunkra, hiszen az oroszlányi szénbányászat létezését, a múzeum születésnapját, valamint Szent Borbála napját is erre datáljuk.

December 4-én ünnepeljük Szent Borbálát, a bányászok, kohászok, tüzérek, építészek, tűzszerészek, ágyú-és harangöntők védőszentjét. A veszélyes munkát végző mesteremberek a katasztrófák megelőzése érdekében fohászkodtak a szenthez, a bányászok a robbantási munkálatok megkezdése előtt kérték Borbála közbenjárását biztonságuk érdekében. A legenda szerint Borbála pogány családból származott, édesapja tiltása ellenére felvette a kereszténységet és haragja elől egy barlangba menekült. Egy pásztorfiú elárulta a rejtekhelyét, így Borbála nem kerülhette el a szenvedést, apja saját kezűleg fejezte le. Vértanúságát csodák követték, kultusza Európa-szerte a 9. századtól kezdett elterjedni.

December 4-én, azaz pontosan 20 éve avatták fel a XX-as aknára átkerült, megújult bányászati múzeumot, így idén ünnepeljük 20. születésnapunkat. Alig pár évtizede még bányaüzemek sora szegélyezte Oroszlány határát, mára már egyetlen mélyművelésű üzem sem működik. A környékbeli szénbányák fokozatos bezárása során itt gyűjtötték össze az Oroszlányi-szénmedence jellemző gépi berendezéseit és bányászati relikviáit. Az eredeti állapotában meghagyott épület mára elgondolkodtató időutazássá vált.

A következő percekben pedig megtekinthetik a 2001. december 4-én készült felvételeket a Bányászati Múzeum avatásáról, valamint a Szent Borbála napi megemlékezésről. Ünnepeljünk együtt! Jó szerencsét!

Megszakítás