A múlt ismerete kötelezettség…

A múlt ismerete kötelezettség…

Érdekességek rovatunk eheti részében megismerhetik a „Requiem az első magyarországi szénbányáért, és a bányászaiért” című könyvet, mely Hofer Rezső okleveles bányamérnök munkája. A szerző szavait idézve: „Nem hiszem, hogy a múltat el kell felejteni, inkább alaposan meg kell ismerni. A múlt ismerete kötelezettség, a gyökerek pótolhatatlan erőforrások.”

Hofer Rezső egy kis időutazásra invitálja olvasóit, melynek célja nem más, mint méltó emléket állítani az első magyarországi szénbányának és bányászainak, valamint bemutatni a küzdelmes úttörőmunkát, fényes felemelkedést és a szomorú befejezést. A könyv betekintést enged az 1753-ban megtalált kőszén történetébe, majd az 1798-tól kezdődő mélyművelésű bányászat életébe, ami 1953-ban befejeződött.

Múzeumunk anyagai között is találni brennbergi dokumentumokat, tárgyakat, fotókat, okleveleket. Az egyik ilyen érdekesség Fekete Sándor bányamérnök személyes naplói. A könyvben viszont elképesztő mennyiségű különleges történetet lehet olvasni. A teljesség igénye nélkül megtudhatjuk, hogy mi volt a szerepe a társládának, hogyan került a Czestochovai Fekete Madonna a templomba, vagy hogy a Tatabányán dolgozó brennbergi bányászok legelső szállása a tatai vár lovagterme volt.

A teljes anyagot ide kattintva megtekinthetik!

Szerzői zárszó: A háború utáni új politika elvégezte kíméletlen dolgát, 1951-ben az első és nagy múltú magyar szénbányát végleg leállította, a bányászokat nem „ki”, hanem „széttelepítette” az országban, de ez már egy másik, hosszú, drámai története a családoknak. A szakmai elit súlyos mulasztásának tartom, hogy feladatai közül kimaradt és kimarad a múlt tisztelete és az új bányászgeneráció emlékeztetése.

Az F típusú gépek története

Az F típusú gépek története

Érdekességek rovatunk most következő részében az oroszlányi medencében is bevált F típusú gépcsalád történetét ismerhetik meg Glevitzky István okleveles bányagépészmérnök, okleveles bányaművelő mérnök és Dr. Korompay Péter aranyokleveles bányagépészmérnök írásaiból. A több, mint 30 oldalas dokumentum utal a múzeumunkban lévő F4-es jövesztőgépre, mely a jelenleg is zajló komplex fejlesztése során újra üzemképes állapotba kerül. Oroszlányban is vannak még vájárok, akik az F6-os és F8-as gépeket kezelték, illetve a múzeum kollégái közül is dolgoztak az említett gépekkel.
Az írásban sok érdekesség olvasható a gépek szabadalmáról, továbbfejlesztéséről, és hogy az F típusú vágathajtó gép, jövesztő és rakodógép fejlesztett változatai a világ minden táján ma is üzemelnek. A magyar dokumentáció alapján 1949-1969 közötti években 165 db. F típusú jövesztő és rakodógépet exportáltak a világ 22 országába. A magyar szabadalom alapján létrehozott és továbbfejlesztett szeletekben jövesztő F típusú gépek a bányavágatok kihajtásának – szénben, kőzetben – komplex gépesítését oldották meg.
A szerzők jóvoltából a dokumentációt a múzeum adat-és irattárába is elhelyezhettük.

A teljes dokumentum ide kattintva megtekinthető!

Boldog 20. születésnapot Bányászati Múzeum!

Boldog 20. születésnapot Bányászati Múzeum!

December 4-e többszörösen is jeles dátum számunkra, hiszen az oroszlányi szénbányászat létezését, a múzeum születésnapját, valamint Szent Borbála napját is erre datáljuk.

December 4-én ünnepeljük Szent Borbálát, a bányászok, kohászok, tüzérek, építészek, tűzszerészek, ágyú-és harangöntők védőszentjét. A veszélyes munkát végző mesteremberek a katasztrófák megelőzése érdekében fohászkodtak a szenthez, a bányászok a robbantási munkálatok megkezdése előtt kérték Borbála közbenjárását biztonságuk érdekében. A legenda szerint Borbála pogány családból származott, édesapja tiltása ellenére felvette a kereszténységet és haragja elől egy barlangba menekült. Egy pásztorfiú elárulta a rejtekhelyét, így Borbála nem kerülhette el a szenvedést, apja saját kezűleg fejezte le. Vértanúságát csodák követték, kultusza Európa-szerte a 9. századtól kezdett elterjedni.

December 4-én, azaz pontosan 20 éve avatták fel a XX-as aknára átkerült, megújult bányászati múzeumot, így idén ünnepeljük 20. születésnapunkat. Alig pár évtizede még bányaüzemek sora szegélyezte Oroszlány határát, mára már egyetlen mélyművelésű üzem sem működik. A környékbeli szénbányák fokozatos bezárása során itt gyűjtötték össze az Oroszlányi-szénmedence jellemző gépi berendezéseit és bányászati relikviáit. Az eredeti állapotában meghagyott épület mára elgondolkodtató időutazássá vált.

A következő percekben pedig megtekinthetik a 2001. december 4-én készült felvételeket a Bányászati Múzeum avatásáról, valamint a Szent Borbála napi megemlékezésről. Ünnepeljünk együtt! Jó szerencsét!

Folyamatos a fejlesztés

Folyamatos a fejlesztés

A bányászati múzeum komplex fejlesztésének az építészeti része, most már hivatalosan is, december 9-én befejeződik. Az eredeti időpont szeptember vége lett volna, viszont adódtak plusz munkák, amik elbírálására és kivitelezésére még várnunk kellett.

Az egyik ilyen feladat a személyakna-gépház elbontása, melynek munkálatai hétfőn kezdődtek. Az épület felmérését követően a teljes felújításhoz szükséges forrásokat nem tudtuk előteremteni és az állagmegóvás is drága lett volna, amire nincs keret. Jelen állapotában az épület már veszélyessé vált. Az elbontás után egy beton alap marad a helyén, amit a későbbiekben majd egy különleges, bányászathoz kötődő épületfestéssel szeretnénk dekorálni. Ezekhez a munkákhoz tartozik még egy körülbelül 170 méter hosszú kerítés építése a fogadóépület és a rendezvénycsarnok (volt kompresszorház) előtti részen.

A rendezvényház már teljesen elkészült, építészetileg pedig a fogadóépület is, a következő feladat az attrakciófejlesztés, melynek háttérmunkálatai már zajlanak. A beruházás várhatóan 2022. május végén fejeződik be. A március nyitáskor már az új fogadóépületben fogadjuk látogatóinkat!

Az esti fények kifejezetten jól állnak az új fogadóépületnek.

Téli üzemmód

Téli üzemmód

Télen is várjuk szeretettel látogatóinkat!

2021. november 1. és december 19. között, valamint 2022. január 3. és február 27. között múzeumunkban téli nyitva tartás lép életbe. Ebben az időszakban péntektől vasárnapig tudunk látogatókat fogadni 15 fő feletti létszám esetén, előre bejelentkezés alapján.

Szabadulószobánk szintén fogadóképes lesz ebben az időszakban, előzetes egyeztetés után, minimum 4 fős csapatoknak.

Nálunk dinoszaurusz lábnyom is van!

Nálunk dinoszaurusz lábnyom is van!

Mert nálunk valódi dinoszaurusz lábnyom is van!


A Vasasi Szent Borbála Egyesület tagjai látogattak el múzeumunkba. Az egyesület már több alkalommal járt nálunk, most pedig egy kis ajándékkal is meglepték kollégáinkat, megköszönve segítségünket a Szent Borbála Emlékpark létrehozásával kapcsolatban. Újra körbejárták a múzeum egész területét, gratuláltak az eddigi változásokhoz és további sok sikert kívántak, ezzel együtt szeretettel meghívtak minket Vasasra.
Az első képen jól látszik, hogy az ajándékok között van egy kis dinoszaurusz lábnyomot ábrázoló emléktárgy. Így mai érdekességünk ennek a történetét fogja elmesélni.

Több alkalommal is ősmaradványokat találtak a pécsi külfejtéseknél. A gigantikus feltáró munkáknak köszönhetően nem egy esetben fedeztek fel ritka fossziliákat, őslényleleteket, vagy lenyomataikat. Az első dinoszaurusz-lábnyomokra Wein György, a Magyar Állami Földtani Intézet geológusa talált rá 1966-ban, a mecseki Pécs-Vasas kőszénbányájának alsó-jura korú rétegeiben. A felfedezésről elsőként Tasnádi Kubacska András számolt be 1967-ben az Élet és Tudomány hasábjain.
200 millió évvel ezelőtt, a Pécs és Komló közt hullámzó tengerpart mocsaras erdőiben és a partközeli édesvízi lapályokban dinoszauruszok éltek. A több ezer ősnövény maradványai tanúsítják, hogy a láperdő páfrányai, a fenyőfélék fái és cserjéi bőséges táplálékforrást jelentettek a növényevő állatok számára.
A mai Magyarország területéről a 2000-es évek elejéig csak a mecseki kőszénbányákban sikerült biztosan kimutatni a dinoszauruszok előfordulását. Kordos a felfedezéseket így értékelte 1989-ben: „Az 1988-ban felfedezett, több száz dinoszaurusz-lábnyom jelenleg a világ leggazdagabb ilyen leletegyüttese”.

A Komlosaurus carbonis a Mecsek feketekőszén bányáiban és azok meddőhányóin megtalált lábnyomfosszíliáiról ismert dinoszaurusz faj. A Kordos László által 1983-ban leírt őshüllő Magyarország első dinoszaurusz leleteként ismert. A magyar paleontológus által Komlosaurus carbonis névre elkeresztelt lábnyomok tulajdonosainak egyetlen csontja sem került elő sem akkor, sem azóta.

A vasasi külfejtés területén talált dinoszaurusz lábnyom megtekinthető múzeumunkban!

Bepillantás a múzeum életébe…

Bepillantás a múzeum életébe…

Érdekességek rovatunk után most következzen egy kis múzeumi élet!

Legfontosabb feladataink közé tartozik a látogatók fogadása, amit szerencsére minden nap tudunk is gyakorolni. Az egyéni érdeklődők mellett előzetesen bejelentkezett csoportok és iskolások is gyakran választanak minket, hogy aktív kikapcsolódás közben bővítsék ismereteiket. Múlt hét pénteken a Hunyadi Mátyás Általános Iskola diákjai látogattak el hozzánk a pályaorientációs napjuk alkalmából a Helyi identitás és kohézió erősítése Oroszlányban című projekt keretében. A kisiskolások mellett a TSZC Eötvös Loránd Szakképző Iskola tanulói is a múzeumunkat választották kirándulásuk helyszínéül, kollégáink pedig nagy örömmel adják át tudásukat a fiatalabb generációknak.

A tárlatvezetések mellett folyamatosan zajlanak a munkálatok a múzeum területén. A kisvasút és a hozzá tartozó berendezések ellenőrzése, a belső, -valamint az újonnan birtokba vett területek gondozása, karbantartása is folyamatos. A faléz épületben, a gépházban, kisbányában pedig mindig adódik elvégzendő feladat.

Várunk szeretettel minden érdeklődőt! Jó szerencsét!

A bányamentő állomás története

A bányamentő állomás története

A bányamentő állomás története

Oroszlányban 1937-ben indult meg a bányászkodás. Az akkora tulajdonos (MÁK RT.) nem hozott létre külön vállalatot, hanem a Tatabányai Szénbányák részeként működtette. A bányamentési munkálatokat is a Tatabányai Központi Bányamentő Állomás látta el.

Az Oroszlányi Bányák 1. o. sújtólégveszélyesek, szénporrobbanás veszély, vízbetörés és tűzveszély is fennállt. 1948-ban a XVII-es aknán bekövetkezett sújtólégrobbanás után kihelyezett bányamentő szertárt létesítettek. Az igazi fordulat 1957. január 1-től valósult meg, amikor megalakult az Oroszlányi Szénbányák Vállalat. A mentési és megelőzési feladatok elvégzésére önálló bányamentő-állomást hoztak létre a XVI-os akna területén. Nagy előrelépés volt a bányamentők életében 1961. április 1., amikor létrejött az Oroszlányi Központi Bányamentő Állomás. Itt jól felszerelt szertár és gyakorlótáró (füstkamra) is helyet kapott. A bányamentők 24-48 óra rendszerben teljesítettek szolgálatot. Az állomás önálló létszámmal (évesek) és a bányaüzemek állományába tartozó bányamentőkkel (kéthetesek) működött. A rendszer folyamatos telepítéssel az év minden napján rendelkezésre állt, bentlakásos rendszerben. Az oroszlányi bányamentők nagyban hozzájárultak a vállalat sikereihez, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy fennállása alatti években elnyerték az élüzem címet, majd a szakma kiváló brigádja címet is.

Helytálltak a mentési és megelőzési munkálatokban, de a bányász szolidaritás nevében részt vettek a tatabányai, a dorogi sújtólég-és szénporrobbanás mentési munkálataiban. A 37 áldozatot követelő Oroszlányi-Márkushegyi sújtólégrobbanás mentési feladatait példamutató állhatatossággal végezték. Fennállásának 60 éve alatt a bányamentők számtalanszor bizonyították hivatásuk iránti elkötelezettségüket.

A rendszerváltás után a bányák sorsa megpecsételődött. Több akna kimerült, vagy gazdaságtalannak nyilvánították, így a Központi Bányamentő Állomás sorsa is beteljesedett és 2004. július 1-én megszűnt. A csökkentett létszámú bányamentő szervezet a Márkushegyi aknán folytatta tevékenységét. Miután 2017. január 1-én az utolsó magyarországi mélyművelésű bánya, az Oroszlányi Márkushegyi aknaüzem is bezárt, a 60 évnyi áldozatos és eredményes munkájukat a bányamentők is befejezték.

Apró megjegyzés egy nálunk található kuriózumról. Az országban egyedülálló módon a tulajdonunkban van egy üzemképes, rendszámmal is ellátott, 1974-es GAZ66-os bányamentő autó, melyet látogatóink is szívesen megcsodálnak. A járművel Bányásznapkor, különböző rendezvényeken is megjelenünk, de a Magyar Bányászati és Földtani Szolgálatnál is bemutattuk már.

A szobor, és akiről mintázták…

A szobor, és akiről mintázták…

Lazók Emilről 17 éves korában vájártanulóként készült egy szobor, mely előbb az oroszlányi XVI. akna előtt állt, majd átkerült mai helyére, az egykori XX. aknánál kialakított Oroszlányi Bányászati Múzeumba. 1955. márciusában jött az ötlet, hogy bányásznapra készüljön egy szobor. Krizsán Attila szobrászművészt bízták meg azzal a feladattal, hogy készítsen egy álló bányász szobrot, melyet a XVI-os akna kijáratánál akartak elhelyezni. 6 bányamérő segéd közül Lazók Emilt választották ki, hogy álljon modellt a műhöz. Hiába szekálták társai, ő élvezte a közös munkát, mely több, mint 1 hónapig tartott. Kaptak egy műhelyt, ahol dolgozhattak. Összeállítottak egy csővázat, Emil pedig egy dobogóra állt, majd kezdődhetett a munka. Először teljes bányászöltözetben tervezték a szobrot, végül kabát nélkül készült el, fejtőkalapáccsal és bőr kobakkal.

Lazók Emil Franciaországban született, édesapja ott volt toborzó, onnan költöztek haza 4 testvérével. Eredetileg tervezték a visszaköltözést Franciaországba, de végül itt maradtak Magyarországon. Elmondása szerint ő egyáltalán nem bánta meg a döntést, hiszen mint mesélte, remek élete volt és van is. 1952-ben kezdett dolgozni, 1954-ben pedig első oroszlányiként bekerült a focista nagycsapatba. Összesen 21 évig focizott, amire a mai napig boldogan és büszkén emlékszik vissza.

49 év és 100 nap… ennyi időt dolgozott egy helyen, az Oroszlányi Szénbányáknál. A XX-as aknától ment nyugdíjba, ahol bányamentőként tevékenykedett 17 év 7 hónapig.
A bányászat a mai napig fontos része az életének, szép és különleges időszakként emlékszik vissza az ott töltött évekre. A múzeum területén kiállított, róla mintázott szobrot pedig folyamatosan gondozza. Letisztítja, lefesti, de volt már arra is példa, hogy kreativitásával és ügyességével ő maga javította ki a szobor letörött kezét.

A képen pedig Lazók Emil… és Lazók Emil 17 évesen. 

Hagyományok és a bányásznap

Hagyományok és a bányásznap

A bányásznap – ma szeptember első vasárnapja – hosszú múltú hagyományra tekint vissza. 

Amennyire legendás Szent Borbála története, legalább annyira változatos a magyar bányásznap története. Magyarországon a Borbála nap tisztelete 1945-ig erősen élt, utána elhalványult. 1945 és 1951 között eltérő időpontokban tartották, vagy nem is tartották a most már bányásznapnak nevezett megemlékezéseket. A tatabányai bányáknál, és így Oroszlányban is a Bányászlelkészség a tatabányai Szent István templom búcsú napján, augusztus 20-án tartotta a bányásznapot. A tatabányai XII-es aknán 1950. december 30-án, a magyar bányászat legnagyobb katasztrófája történt, ahol 81 bányász vesztette életét sújtólég- és szénporrobbanás következtében. A katasztrófa intő jel volt a bányászok és az őket foglalkoztató rendszer számára.

Azért, hogy lecsendesítsék a bányaszerencsétlenség miatt zúgolódó bányászokat 1951-ben elrendelték, hogy bányásznapot kell tartani, mégpedig az 1919-es csendőr sortűzre emlékezve, szeptember első vasárnapján. 1951 és 1989 között, közel egy emberöltő alatt felnőtt egy új bányászgeneráció. Új bányatelepek jöttek létre, melyek magukba szívták az ipar más területeiről, később a mezőgazdaságból a munkaerőt. A rendszerváltáskor visszahozott Szent Borbála napra nagyon kevés bányász emlékezett és azok is leginkább a lengyel dolgozóktól által megtartott Barburka tisztelete miatt. Így történhetett, hogy a rendszerváltás óta eltelt 28 év megosztott, kettős Bányásznap volt. Méltánytalan lett volna megszüntetni a szeptemberi bányásznapot, Szent Borbála tisztelete pedig megkívánta a decemberi megemlékezést.

Péntektől vasárnapig számos program közül válogathatnak az érdeklődők a 71. Oroszlányi Bányásznapi rendezvénysorozaton. Szombaton a hagyományokhoz híven múzeumunkban lesz az idén már X. Majki Bányászok és Bányamentők Találkozója, valamint 14 órától megemlékezés és koszorúzás a bányász áldozatok emlékfalánál, majd az elmúlt év elhunytjainak búcsúztatása a XX-as bányaüzem volt dolgozóinak emlékoszlopánál. Várunk szeretettel minden érdeklődőt!

Megszakítás