A bányaüzemek rejtelmei

A bányaüzemek rejtelmei

Érdekességek rovatunk következő részében folytatjuk a bányaüzemek megismerését.

XXIII-as bányaüzem
1961 júliusában a 9.8 Mt szénvagyonú területen megkezdték a lejtős akna mélyítését, majd a függőleges aknáét is. A lejtős akna 244 méter hosszú, a függőleges akna 94 méter mély volt. A bányaüzemet 1966. január 1-jén helyezték üzembe. A bányamező túlnyomó részén sok gondot okozott a felső telep fedőjében lévő víz és az alsó telep fedőjét alkotó homokos közkő beszakadása. A lejtős aknában először csillével, majd 1978-tól gumiszalaggal szállítottak, amely alkalmas volt személyszállításra is. A külszínen létesített faszerkezetű széntároló bunkerben összegyűjtött szenet tehergépkocsikkal hordták a XXII-es aknai feladóhelyre és onnan került az osztályozóra. A XXI-es, XXII-es és XXIII-as bányaüzemek 1981-től Déli bányaüzem elnevezéssel közös szervezeti egységben, közös üzemvezetéssel működtek.

Márkushegyi bányaüzem
A bányatelepítést indokolta a kimerülő bányák miatti termeléscsökkenés, valamint az Oroszlányi Hőerőmű energetikai szénigénye. Erre az időre esett a medence szénbázisára épült erőmű 235 MW-os rekonstrukciója. Jelentős szempont volt az Oroszlányban kialakult bányásztársadalom foglalkoztatottságának hosszú időre szóló megoldása. A Márkushegyi bányaüzem építését, a lejtős akna és három függőleges akna mélyítésével, 1976 februárjában kezdték meg, a termelésbe pedig 1981. április 1-jén lépett be. A lejtős akna 1626 méter hosszú, benne Scharf-féle függő sínpálya és gumiszalag pálya. A központi beszálló akna 6 méter átmérőjű és 314,4 méter mély volt. A Márkushegyi bányaüzem bányatelke magába foglalta Pusztavám területét is. A szénvagyon mintegy 45%-a lakott terület alatt volt. Az ennek védelmére kijelölt pillér lefejtése folyamatos volt, a Kerületi Bányaműszaki Felügyelőség engedélyével. A 980 lakóépületből, illetve középületből 420 megerősítési munkáit elvégezték a várható bányakárok csökkentése érdekében, aminek során alsó és felső vasbetonkoszorúkkal erősítették meg az épületeket. A Márkushegyi bányaüzem 2014-ben megszűnt.

A bányaüzemek világában

A bányaüzemek világában

Legutóbbi érdekességeink között betekintést nyerhettünk az Oroszlányi szénbányák dolgozóinak szociális helyzetébe és a külüzemek világába. Soron következő fejezetünk ismét a bányaüzemekről szól.

Külfejtés és a III-as bányaüzem
Az 1950-es évek elején végeztek szénkutatást a Vértes hegység peremén, az oroszlányi medence irányába. 1953 márciusában a működő XVII-es aknától az egyik fúrólyukban 6-8 méter mélységben a szabályos kifejlődésű oroszlányi két telepet harántolták. A Tatabányai Szénbányászati tröszt irányításával akkor meg is kezdődött az ország akkori legnagyobb külfejtésének telepítése. A felfedezéstől számított két és fél hónapon belül 5 km hosszú, 760 méter nyomtávú vasút, egy törővel ellátott osztályozó, 3 km hosszú bekötőút, épületek, valamint a külfejtési nyitóárok készült el és megindult a termelés.

XXI-es bányaüzem
Az új akna a medence délnyugati részén kutatott, körülbelül 7,2 Mt kitermelhető barnaszénre nyert telepítést. A mélyítési munkákat 1957 márciusában a 4,8 méter átmérőjű szállítóaknával és a 4,5 méter átmérőjű légaknával kezdték, amit a 145 méter mélységben elért talpszinttel, 1959 júliusában fejeztek be. A bányaüzemből a termelvényt a XXII-es bányaüzem felől jövő függő kötélpályán át szállították el az osztályozó mellett kialakított II-es középállomásra.

XXII-es bányaüzem
A mélyfúrási adatok szerint az égőpala és a rossz minőségű barna pala javarészt a XXI-es, XXII-es aknák mezejében volt. Egy 1953-as tervjavaslat szerint, ezen aknák létesítésének indoka a kapacitáshiány. Szintén ebben a tanulmányban merült fel először az a gondolat, hogy Oroszlány térségében a medence „égőpala” bázisra villamos erőművet kell létesíteni, amely a pala szállítási költségeit csökkentené és hosszú időre megoldaná az értékesítési problémákat. Így az oroszlányi szénbányászat kb. az 1990-es évekig célbányászat lenne, vagyis a megépült erőmű részére, élettartama alatt a 10.000-15.000 kJ/lg fűtőértékű szenet biztosítja. A tereprendezés 1963 márciusában kezdődött, a beruházási munkák pedig 1968. december 29-én fejeződtek be. 1971-ben a föld alatti összelyukasztás után, a pusztavámi Iker-aknát, majd 1981-ben a XXIII-as aknát is az üzemhez csatolták.

Kövessenek minket facebook oldalunkon is és ne maradjanak le a legfrissebb híreinkről!

Bányaüzemek története II.

Bányaüzemek története II.

Folytatjuk utazásunkat a bányaüzemek világába. A következő sorokban a XIX-es és a XX-as aknák történetét elevenítjük fel.

XIX-es bányaüzem
Az oroszlányi szénmedence DK-i peremén elhelyezkedő, vetőktől szabdalt területen telepített XIX-es bányaüzem beruházási munkáit 1949. októberében indították. A lejtős akna szelvénye 538 méter hosszú volt, a függőleges akna 3,8 méter átmérőjű, téglafal biztosítású és 137 méter mély volt. A lejtős akna mélyítése során a 60. méterben úszóhomok lencsét ütöttek meg, ezen csak nagy nehézségek árán sikerült átjutni. Az itt fakasztott vizet az akna teljes élettartama alatt szivattyúzni kellett. A függőleges akna helyének kijelölésekor fontos szempont volt, hogy a később telepítendő XX-as bányaüzemmel közös kihúzó légaknája legyen. Az 1950. december 30-án a tatabányai XII-es aknában bekövetkezett sújtólégrobbanás után viszont olyan döntést hoztak, hogy mindkét üzemet önálló szellőztetési rendszerrel kell megépíteni.

XX-as bányaüzem
Az 1951-es elgondolások szerint az oroszlányi szénmedence K-i részén, a XIX-es és a XX-as aknák telepítésével fognák meg a kb. 12 Mt szénvagyont. A XX-as aknai feltárást lejtős és függőleges aknával végeznék, de a nagyobb mélység miatt azonban mintegy 700-750 méter hosszú lejtős aknára lett volna szükség, ezért inkább a két függőleges aknával való feltárás mellett döntöttek. A szállító-és a légaknát 1952-ben mélyítették. A nagyobb mélység miatt várható nyomás kivédésére zárt íves betonidomkő biztosítással képezték ki az akna körüli állandó bányatérségeket. A bányaüzem a külszínen megépített siklóval csatlakozott a meglévő középállomáshoz. A majki aknák mélyítését a BAV 1971. áprilisában kezdte meg és 1974-ben a két 230 méter mély akna végleges felszerelése is megtörtént. Az aknák mélyítésével egyidőben megindult a föld alatti összeköttetés kialakítása a két terület között. A már leművelt IV-es alapközlei mező megkerülésével a város pillérében történt az 1,8 km hosszú összekötő vágat kihajtása. Ezzel lehetővé vált az összevont bányaüzem központosított anyagellátása és a külszíni telephely áthelyezése a majki aknákhoz. A XVI-os bányaüzem területéről áttelepült, 1979-ben nyitott Bányászati Múzeum 2001-től az új XX-as akna területén működik.

Skip to content