Kardics István könyve

Kardics István könyve

Érdekességek rovatunk most következő részében Kardics István: Oroszlány, a 60 éves bányaváros és az Oroszlányi Szénbányászat rövid története című, 2014-ben kiadott könyvét osztjuk meg olvasóinkkal. A teljes dokumentum az ide kattintva megtekinthető és letölthető.

Kardics István 1996-ban végzett a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Bányamérnöki Karának bányaművelő szakán. Bányamérnöki pályafutásának első tíz évében a kőbányászatban és a földtani kutatásban dolgozott. 1976-ban tért vissza Oroszlányba, ahol egyetemi tanulmánya előtt egy évig fizikai munkás volt a XIX. Bányaüzemben. 1997-től a XXIII. Bányaüzem, 1980-tól a XX. Bányaüzem döntés-előkészítője lett. 1984-ben került a Márkushegyi Bányaüzembe, ahol nyugdíjba vonulásáig, 2002 decemberéig tervezési főmérnökként tevékenykedett.

E könyv a 75 éves oroszlányi szénbányászat dicséretére a Bányászati Lapok részére készülő cikként indult, de a bányászat méltatása 15 gépelt oldalra nem fért el. Az újra és újra felbukkanó forrásanyagok a bányász ipartörténet mind részletesebb leírását tették lehetővé. Az oroszlányi szénbányászat szorosan kapcsolódik az Oroszlányi Hőerőmű létrehozásához és működéséhez. Később a bánya-erőmű integráció eredményeként a két cég egybeolvadt. Az Oroszlányi Hőerőmű története a könyvben külön fejezetként jelenik meg.

Az Oroszlány városáról írott fejezet aktualitását a várossá nyilvánítás 60. évfordulója adja. A város – létrejötte, felépülése a szénbányászat és az energetikai ipar egyik „mellékterméke” – otthont és munkát adott több ezer helybeli és betelepülő családnak. és a szénbányászat egymást fejlesztő-erősítő tényező volt az 1980-as évek végéig. A rendszerváltozás után a város iparszerkezetének átalakulása, az Ipari Park létrehozása és az ipari üzemek letelepedése új távlatokat jelent az itt élőknek.

A könyv utolsó fejezete a Márkushegyi Bányaüzem történetét, tündöklését és „bukását” mutatja be.

Megszakítás