Érdekességek rovatunk eheti részében megismerhetik a „Requiem az első magyarországi szénbányáért, és a bányászaiért” című könyvet, mely Hofer Rezső okleveles bányamérnök munkája. A szerző szavait idézve: „Nem hiszem, hogy a múltat el kell felejteni, inkább alaposan meg kell ismerni. A múlt ismerete kötelezettség, a gyökerek pótolhatatlan erőforrások.”

Hofer Rezső egy kis időutazásra invitálja olvasóit, melynek célja nem más, mint méltó emléket állítani az első magyarországi szénbányának és bányászainak, valamint bemutatni a küzdelmes úttörőmunkát, fényes felemelkedést és a szomorú befejezést. A könyv betekintést enged az 1753-ban megtalált kőszén történetébe, majd az 1798-tól kezdődő mélyművelésű bányászat életébe, ami 1953-ban befejeződött.

Múzeumunk anyagai között is találni brennbergi dokumentumokat, tárgyakat, fotókat, okleveleket. Az egyik ilyen érdekesség Fekete Sándor bányamérnök személyes naplói. A könyvben viszont elképesztő mennyiségű különleges történetet lehet olvasni. A teljesség igénye nélkül megtudhatjuk, hogy mi volt a szerepe a társládának, hogyan került a Czestochovai Fekete Madonna a templomba, vagy hogy a Tatabányán dolgozó brennbergi bányászok legelső szállása a tatai vár lovagterme volt.

A teljes anyagot ide kattintva megtekinthetik!

Szerzői zárszó: A háború utáni új politika elvégezte kíméletlen dolgát, 1951-ben az első és nagy múltú magyar szénbányát végleg leállította, a bányászokat nem „ki”, hanem „széttelepítette” az országban, de ez már egy másik, hosszú, drámai története a családoknak. A szakmai elit súlyos mulasztásának tartom, hogy feladatai közül kimaradt és kimarad a múlt tisztelete és az új bányászgeneráció emlékeztetése.