NYITVATARTÁS / ÁRAK
Folyamatos a fejlesztés

Folyamatos a fejlesztés

2021. október 27. | fejlesztés, hírek

A bányászati múzeum komplex fejlesztésének az építészeti része, most már hivatalosan is, december 9-én befejeződik. Az eredeti időpont szeptember vége lett volna, viszont adódtak plusz munkák, amik elbírálására és kivitelezésére még várnunk kellett.

Az egyik ilyen feladat a személyakna-gépház elbontása, melynek munkálatai hétfőn kezdődtek. Az épület felmérését követően a teljes felújításhoz szükséges forrásokat nem tudtuk előteremteni és az állagmegóvás is drága lett volna, amire nincs keret. Jelen állapotában az épület már veszélyessé vált. Az elbontás után egy beton alap marad a helyén, amit a későbbiekben majd egy különleges, bányászathoz kötődő épületfestéssel szeretnénk dekorálni. Ezekhez a munkákhoz tartozik még egy körülbelül 170 méter hosszú kerítés építése a fogadóépület és a rendezvénycsarnok (volt kompresszorház) előtti részen.

A rendezvényház már teljesen elkészült, építészetileg pedig a fogadóépület is, a következő feladat az attrakciófejlesztés, melynek háttérmunkálatai már zajlanak. A beruházás várhatóan 2022. május végén fejeződik be. A március nyitáskor már az új fogadóépületben fogadjuk látogatóinkat!

Az esti fények kifejezetten jól állnak az új fogadóépületnek.

Téli üzemmód

Téli üzemmód

2021. október 26. | hírek

Télen is várjuk szeretettel látogatóinkat!

2021. november 1. és december 19. között, valamint 2022. január 3. és február 27. között múzeumunkban téli nyitva tartás lép életbe. Ebben az időszakban péntektől vasárnapig tudunk látogatókat fogadni 15 fő feletti létszám esetén, előre bejelentkezés alapján.

Szabadulószobánk szintén fogadóképes lesz ebben az időszakban, előzetes egyeztetés után, minimum 4 fős csapatoknak.

Jubileumi diploma

Jubileumi diploma

2021. október 26. | érdekességek, hírek

Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Kar 2021-ben jubileumi diplomában részesítette azokat a bányageológus-, bányagépész-, bánya-, bányaművelő-, földmérő-, geofizikus- és olajmérnököket, akik ötven, hatvan, hatvanöt és hetven éve szereztek mérnöki oklevelet. Az Alma Mater a jubileumi oklevél átadásával tiszteletét és elismerését kívánja kifejezni azért a munkáért, amellyel hozzájárultak a műszaki haladáshoz, valamint gazdagították az országot. Az idei évben aranyoklevelet kapott Farmasi József, Gál Domonkos, Praveczki Vidor és Szikszai István bányamérnökök. Mindannyian erősen kötődnek az oroszlányi bányászathoz, így mi is szeretnénk megköszönni a hosszú éveken át végzett munkájukat.

Farmasi József
1948. augusztus 18-án született Nagyrábé községben, ahol az általános iskoláit is végezte. A gimnáziumi érettségit követően 1966-ban jelentkezett, s felvételt nyert a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Bányamérnöki Karának bányaművelési szakára. Bányamérnöki diplomáját 1971-ben védte meg. Mint a Tatabányai Szénbányák ösztöndíjasa az egyetem befejezése után Tatabányára költözött feleségével. 1983-ban az Oroszlányi Szénbányák Vállalat kikérésére, annak Termelési Osztályára került. Feladatköre az újonnan megszervezett Vállalati Diszpécserközpont irányítása lett. Az 1983-as márkushegyi sújtólégrobbanást követően kihelyezték az üzembe a helyreállítási munkálatok végzésére, illetve irányítására, szakvezető bányamérnöki beosztásban. Miután visszakerült a Termelési Osztályra, a diszpécserszolgálat irányítása mellett területi főmérnöki beosztásban dolgozott tovább. A rendszerváltást követően megalakult a Bányászati Igazgatóság, mely a VÉRT-en belül működött. Itt a Műszaki Osztály osztályvezető helyetteseként dolgozott 1999-ig, majd önálló vállalkozásba kezdett. A megalapított Pegamit Bt. túlnyomó részt a régi bányaműveletek által okozott tájsebek környezetbarát megszüntetésével, illetve helyreállításával foglalkozott tervezési és kivitelezési szinten.

Gál Domonkos
A bányász szakmát 1959-ben, a komlói vájáriskolában kezdte. 1966-ban kezdte az egyetemet a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Bányamérnöki Karának bányaművelési szakán. Nagy hasznára voltak a komlói és pécsi bányáknál szerzett szakmai is ismeretek. Az egyetemi tanulmányai alatt a nyári szünetekben az uránbányánál dolgozott csillés, segédvájár munkakörökben. 1971-ben, miután elvégezte az egyetemet, az Oroszlányi Szénbányák az eocén program tervezésének időszakában bányamérnököket keresett, és ennek köszönhetően ennél a vállalatnál kezdte szakmai pályafutását. Az Oroszlányi Szénbányák XXI-es bányaüzemében üzemmérnöki, frontmérnöki, biztonsági mérnöki beosztásokban szerezte meg a beosztottakkal, vezetőkkel kialakítandó kapcsolat gyakorlatát. 5 év üzemi gyakorlat után gazdasági tanácsadó lett a tatabányai Magyar Szénbányászati Tröszt Mélyművelésű Osztályon. 1981-ben az Oroszlányi Szénbányák Márkushegyi Bányaüzemének termelésbe lépésekor tervezési-fejlesztési főmérnöki feladatokat kapott. Munkája volt a bányaüzem rövid és hosszú távú terveinek elkészítése, a főbb bányászati munkafolyamatok szervezésének döntés előkészítése. Az 1983-as márkushegyi sújtólégrobbanás után az oroszlányi bányaüzemek vezetését átszervezték, ennek következtében a XX-as Bányaüzem főmérnöki, felelős műszaki vezetői helyére került. Mint az oroszlányi Bányász Múzeum Alapítvány kuratóriumi tagja a XX-as Bányaüzem bezárása előtt szorgalmazta az oroszlányi Bányászati Kiállítóhely áttelepítését a XX-as Bányaüzem majki telephelyére, bányászati anyagának bővítését, a bányaüzem főbb építményinek megtartásával. 2001. december 4-én a XX-as Bányaüzem majki telephelyén megnyílt az Oroszlányi Bányászati Kiállítóhely és ezzel egyidejűleg Gál Domonkost nyugdíjazták. Nyugdíjazása után egyéni vállalkozóként több kőbányában vállalt felelős műszaki vezetői, robbantás vezetői munkát. 2018. január 31-én történt végleges nyugdíjba vonulása óta már csak a bányászati múzeumban végez szakmai tanácsadást.

Hamarosan folytatjuk a jubiliumi diplomára jogosult mérnökök bemutatását! Jó szerencsét! ⚒

Nálunk dinoszaurusz lábnyom is van!

Nálunk dinoszaurusz lábnyom is van!

2021. október 13. | érdekességek, hírek

Mert nálunk valódi dinoszaurusz lábnyom is van!


A Vasasi Szent Borbála Egyesület tagjai látogattak el múzeumunkba. Az egyesület már több alkalommal járt nálunk, most pedig egy kis ajándékkal is meglepték kollégáinkat, megköszönve segítségünket a Szent Borbála Emlékpark létrehozásával kapcsolatban. Újra körbejárták a múzeum egész területét, gratuláltak az eddigi változásokhoz és további sok sikert kívántak, ezzel együtt szeretettel meghívtak minket Vasasra.
Az első képen jól látszik, hogy az ajándékok között van egy kis dinoszaurusz lábnyomot ábrázoló emléktárgy. Így mai érdekességünk ennek a történetét fogja elmesélni.

Több alkalommal is ősmaradványokat találtak a pécsi külfejtéseknél. A gigantikus feltáró munkáknak köszönhetően nem egy esetben fedeztek fel ritka fossziliákat, őslényleleteket, vagy lenyomataikat. Az első dinoszaurusz-lábnyomokra Wein György, a Magyar Állami Földtani Intézet geológusa talált rá 1966-ban, a mecseki Pécs-Vasas kőszénbányájának alsó-jura korú rétegeiben. A felfedezésről elsőként Tasnádi Kubacska András számolt be 1967-ben az Élet és Tudomány hasábjain.
200 millió évvel ezelőtt, a Pécs és Komló közt hullámzó tengerpart mocsaras erdőiben és a partközeli édesvízi lapályokban dinoszauruszok éltek. A több ezer ősnövény maradványai tanúsítják, hogy a láperdő páfrányai, a fenyőfélék fái és cserjéi bőséges táplálékforrást jelentettek a növényevő állatok számára.
A mai Magyarország területéről a 2000-es évek elejéig csak a mecseki kőszénbányákban sikerült biztosan kimutatni a dinoszauruszok előfordulását. Kordos a felfedezéseket így értékelte 1989-ben: „Az 1988-ban felfedezett, több száz dinoszaurusz-lábnyom jelenleg a világ leggazdagabb ilyen leletegyüttese”.

A Komlosaurus carbonis a Mecsek feketekőszén bányáiban és azok meddőhányóin megtalált lábnyomfosszíliáiról ismert dinoszaurusz faj. A Kordos László által 1983-ban leírt őshüllő Magyarország első dinoszaurusz leleteként ismert. A magyar paleontológus által Komlosaurus carbonis névre elkeresztelt lábnyomok tulajdonosainak egyetlen csontja sem került elő sem akkor, sem azóta.

A vasasi külfejtés területén talált dinoszaurusz lábnyom megtekinthető múzeumunkban!

Bepillantás a múzeum életébe…

Bepillantás a múzeum életébe…

2021. október 13. | hírek

Érdekességek rovatunk után most következzen egy kis múzeumi élet!

Legfontosabb feladataink közé tartozik a látogatók fogadása, amit szerencsére minden nap tudunk is gyakorolni. Az egyéni érdeklődők mellett előzetesen bejelentkezett csoportok és iskolások is gyakran választanak minket, hogy aktív kikapcsolódás közben bővítsék ismereteiket. Múlt hét pénteken a Hunyadi Mátyás Általános Iskola diákjai látogattak el hozzánk a pályaorientációs napjuk alkalmából a Helyi identitás és kohézió erősítése Oroszlányban című projekt keretében. A kisiskolások mellett a TSZC Eötvös Loránd Szakképző Iskola tanulói is a múzeumunkat választották kirándulásuk helyszínéül, kollégáink pedig nagy örömmel adják át tudásukat a fiatalabb generációknak.

A tárlatvezetések mellett folyamatosan zajlanak a munkálatok a múzeum területén. A kisvasút és a hozzá tartozó berendezések ellenőrzése, a belső, -valamint az újonnan birtokba vett területek gondozása, karbantartása is folyamatos. A faléz épületben, a gépházban, kisbányában pedig mindig adódik elvégzendő feladat.

Várunk szeretettel minden érdeklődőt! Jó szerencsét!

A bányamentő állomás története

A bányamentő állomás története

2021. október 13. | érdekességek, hírek

A bányamentő állomás története

Oroszlányban 1937-ben indult meg a bányászkodás. Az akkora tulajdonos (MÁK RT.) nem hozott létre külön vállalatot, hanem a Tatabányai Szénbányák részeként működtette. A bányamentési munkálatokat is a Tatabányai Központi Bányamentő Állomás látta el.

Az Oroszlányi Bányák 1. o. sújtólégveszélyesek, szénporrobbanás veszély, vízbetörés és tűzveszély is fennállt. 1948-ban a XVII-es aknán bekövetkezett sújtólégrobbanás után kihelyezett bányamentő szertárt létesítettek. Az igazi fordulat 1957. január 1-től valósult meg, amikor megalakult az Oroszlányi Szénbányák Vállalat. A mentési és megelőzési feladatok elvégzésére önálló bányamentő-állomást hoztak létre a XVI-os akna területén. Nagy előrelépés volt a bányamentők életében 1961. április 1., amikor létrejött az Oroszlányi Központi Bányamentő Állomás. Itt jól felszerelt szertár és gyakorlótáró (füstkamra) is helyet kapott. A bányamentők 24-48 óra rendszerben teljesítettek szolgálatot. Az állomás önálló létszámmal (évesek) és a bányaüzemek állományába tartozó bányamentőkkel (kéthetesek) működött. A rendszer folyamatos telepítéssel az év minden napján rendelkezésre állt, bentlakásos rendszerben. Az oroszlányi bányamentők nagyban hozzájárultak a vállalat sikereihez, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy fennállása alatti években elnyerték az élüzem címet, majd a szakma kiváló brigádja címet is.

Helytálltak a mentési és megelőzési munkálatokban, de a bányász szolidaritás nevében részt vettek a tatabányai, a dorogi sújtólég-és szénporrobbanás mentési munkálataiban. A 37 áldozatot követelő Oroszlányi-Márkushegyi sújtólégrobbanás mentési feladatait példamutató állhatatossággal végezték. Fennállásának 60 éve alatt a bányamentők számtalanszor bizonyították hivatásuk iránti elkötelezettségüket.

A rendszerváltás után a bányák sorsa megpecsételődött. Több akna kimerült, vagy gazdaságtalannak nyilvánították, így a Központi Bányamentő Állomás sorsa is beteljesedett és 2004. július 1-én megszűnt. A csökkentett létszámú bányamentő szervezet a Márkushegyi aknán folytatta tevékenységét. Miután 2017. január 1-én az utolsó magyarországi mélyművelésű bánya, az Oroszlányi Márkushegyi aknaüzem is bezárt, a 60 évnyi áldozatos és eredményes munkájukat a bányamentők is befejezték.

Apró megjegyzés egy nálunk található kuriózumról. Az országban egyedülálló módon a tulajdonunkban van egy üzemképes, rendszámmal is ellátott, 1974-es GAZ66-os bányamentő autó, melyet látogatóink is szívesen megcsodálnak. A járművel Bányásznapkor, különböző rendezvényeken is megjelenünk, de a Magyar Bányászati és Földtani Szolgálatnál is bemutattuk már.

Megszakítás