2023. június 6.

Bányászati műemlékek

Mednyánszky Miklós bányamérnök kedves ajándékával bővült múzeumunk könyvtára.

A könyv bemutatja a hazai bányászat múltjához kapcsolódó műemlékeket, azok történetét, állapotát. Elsősorban a bányászat ipari műemlékeire koncentrál, de nem lehet említés nélkül hagyni a nem termelési célú olyan építményeket, épületeket sem, amelyek szintén a bányászathoz köthetők. Hazánkban jelenleg tucatnyi bányászati műemléket tartanak nyilván, amelyek között a mérnöki alkotás csúcsát jelentő vasbeton aknatornyot ugyanúgy találunk, mint egykori teljes bányaüzemet. A könyv nem titkolt célja az ipari műemlékek bemutatása mellett a bányászat társadalmi elismertségének és elfogadottságának növelése.

A könyv borítóján a volt XX/1 es teherakna torony látható, mely ma a múzeumban kilátóként működik.

További érdekesség…

A Magyar Általános Kőszénbánya Rt. a tulajdonában folyó bányászat végleges alapjait azzal rakta le, hogy 1940-ben megkezdte az első végleges perspektívájú bányaüzem építését, amely a XVI. számot kapta. Ez az aknatorony, ami Oroszlányon a XVI-os számot viselte, előtte a Budapesti Kőszénbánya Rt. legnagyobb bányaüzemének, a Lipót I. aknatornya volt Pilisvörösváron.

A Lipót I. és a Lipót II. ikeraknák voltak, így egymástól mindössze 150 méterre helyezkedtek el. Az I. aknát 246 méterig mélyítették, ami szén és anyag szállítására szolgált egypados kassal, míg a II. anyagleadásra és szellőztetésre szolgált. A bányaüzem a szénkészlet kimerülése miatt 1940. december 1-jén befejezte a széntermelést.

Ezt követően az aknatornyokat átszállították Oroszlányba, így az említett Lipót I-es akna a XVI-os torony lett, a Lipót II-es az időközben átépített I-es segédakna aknatornya lett XVIII-as számozással. Az egypados kas, mely a múzeumban van, az I-es akna szállítókasa volt.

A XVI-osi múzeum bezárása után az aknatornyot elbontották és eladták, a mai napig Bódvarákón a Rákóczi-barlang tövében pihen!

Megszakítás
Copy link
Powered by Social Snap