A szobor, és akiről mintázták…

Lazók Emilről 17 éves korában vájártanulóként készült egy szobor, mely előbb az oroszlányi XVI. akna előtt állt, majd átkerült mai helyére, az egykori XX. aknánál kialakított Oroszlányi Bányászati Múzeumba. 1955. márciusában jött az ötlet, hogy bányásznapra készüljön egy szobor. Krizsán Attila szobrászművészt bízták meg azzal a feladattal, hogy készítsen egy álló bányász szobrot, melyet a XVI-os akna kijáratánál akartak elhelyezni. 6 bányamérő segéd közül Lazók Emilt választották ki, hogy álljon modellt a műhöz. Hiába szekálták társai, ő élvezte a közös munkát, mely több, mint 1 hónapig tartott. Kaptak egy műhelyt, ahol dolgozhattak. Összeállítottak egy csővázat, Emil pedig egy dobogóra állt, majd kezdődhetett a munka. Először teljes bányászöltözetben tervezték a szobrot, végül kabát nélkül készült el, fejtőkalapáccsal és bőr kobakkal.

Lazók Emil Franciaországban született, édesapja ott volt toborzó, onnan költöztek haza 4 testvérével. Eredetileg tervezték a visszaköltözést Franciaországba, de végül itt maradtak Magyarországon. Elmondása szerint ő egyáltalán nem bánta meg a döntést, hiszen mint mesélte, remek élete volt és van is. 1952-ben kezdett dolgozni, 1954-ben pedig első oroszlányiként bekerült a focista nagycsapatba. Összesen 21 évig focizott, amire a mai napig boldogan és büszkén emlékszik vissza.

49 év és 100 nap… ennyi időt dolgozott egy helyen, az Oroszlányi Szénbányáknál. A XX-as aknától ment nyugdíjba, ahol bányamentőként tevékenykedett 17 év 7 hónapig.
A bányászat a mai napig fontos része az életének, szép és különleges időszakként emlékszik vissza az ott töltött évekre. A múzeum területén kiállított, róla mintázott szobrot pedig folyamatosan gondozza. Letisztítja, lefesti, de volt már arra is példa, hogy kreativitásával és ügyességével ő maga javította ki a szobor letörött kezét.

A képen pedig Lazók Emil… és Lazók Emil 17 évesen.