Múzeum
Oroszlányi Bányászati Múzeum
Alig pár évtizede még bányaüzemek sora szegélyezte Oroszlány határát, mára már egyetlen mélyművelésű üzem sem működik. A múltra emlékeztető létesítmények helyét lassan átveszik a modern ipari üzemek. Számos iskola, cég és intézmény számára jelent kiváló lehetőséget, hogy Oroszlány gondot fordít ezen jellegzetes épületcsoport megőrzésére, illetve múzeumi célzatú hasznosítására.
Az Oroszlányi Bányászati Múzeum a település külterületén, a Majki Kamalduli Remeteségtől néhány száz méterre található. A környékbeli szénbányák fokozatos bezárása során itt gyűjtötték össze az Oroszlányi-szénmedence jellemző gépi berendezéseit és bányászati relikviáit. Az évek során három fő objektum köré csoportosuló, izgalmas technikai gyűjtemény alakult ki. A volt üzemi épület falánál található táblák a bányamunka veszélyeire, s a föld alatt életüket vesztett bányászokra emlékeztetnek.
Az épület belseje az 1937-ben indult oroszlányi szénbányászat történetéről ad áttekintést: itt találhatóak a Vértes hegységre jellemző ásványok, a geológusok és bányamérők eszközei, valamint a – bányásztelepülésekre olyannyira jellemző – fúvószenekar relikviái. Az eredeti diszpécserközpont, illetve a bányamesteri iroda berendezését is ez az épület őrzi – azok korabeli, eredeti dokumentumaival együtt. Jól követhető a bányászat során használt szerszámok, műszerek és védőeszközök fejlődése is. Az eredeti állapotában meghagyott épület mára elgondolkodtató időutazássá vált.
Az épületből kilépve látványos, nagyméretű gépezetek, az úgynevezett „F” gépek sorakoznak. (Ezeket a lánctalpas vágathajtó-eszközöket magyar mérnökök fejlesztették ki.) Mellettük az ikonikus, ma már kilátóként szolgáló aknatoronyból csodás kilátás nyílik a Vértes és a Gerecse erdőségeire, vonulataira. Az aknatorony alatt találjuk a monumentális aknagépet, illetve kast (speciális bányabeli liftet). A csilléket a kötélpályára feladó állomást sokan európai szintű ipartörténeti emléknek tartják. A bányamentők vonulásához használt, speciális GAZ-66-os terepjáró teherautó az egyetlen korhűen, eredeti felszerelésével megmaradt üzemképes darab az országban.
Múzeum a föld alatt?
Az épületek és berendezései eredeti állapotukban mutatják be egy modern bányaüzem létesítményeit, illetve működését. A környékbeli bányák bezárása során ide gyűjtötték össze a szénmedence jellemző gépi berendezéseit és bányászati relikviáit is. A kiállítóhely 3 fő objektuma köré csoportosul a 3 részre tagolódó kiállítás.
A bejárattól balra fekvő üzemi épület falánál emlékhely fogadja a látogatót. Az itt található táblák emlékeztetnek a bányamunka veszélyeire, s a föld alatt életüket vesztett bányászokra. Az épületbe lépve az első kiállítási egységen haladhatunk végig, amely az 1937-ben megindult oroszlányi szénbányászat történetéről ad áttekintést. Itt nézhetők meg a Vértes hegységre jellemző ásványok, a geológusok és bányamérők eszközei, illetve műszerei. Bányász szerszámok, munka- és díszruhák, az 1945-ben alakult – s a bányásztelepülésekre olyannyira jellemző – fúvószenekar relikviái. Az eredeti diszpécserközpont, illetve a bányamesteri iroda berendezését is őrzi az épület.
Az épületből kilépve sorakoznak a hazai bányagépgyártás büszkeségei, az úgynevezett „F” gépek. Ezeket a lánctalpas vágathajtó-gépeket az ’50- es évek végétől fejlesztették ki magyar mérnökök. A látványos gépezetek mellett az eredeti sínhálózaton álló csillék és mozdonyok között számos berendezés mutatja be a földalatti munka kellékeit.
Tovább haladva a leglátványosabb, központi épülethez, a ma már kilátóként szolgáló aknatoronyhoz és hozzá tartozó gépházhoz érünk. Ezekben is eredeti helyükön megőrizve találjuk a csillék függőleges szállítását szolgáló monumentális aknagépet (vitlát), illetve kast (speciális liftet). Az üzemeltetés során felszínre kerülő csillék kötélpályán jutottak el a szenet felhasználó erőműbe. Ezt, a csilléket sínről a kötélpályára feladó állomást európai szintű ipartörténeti emléknek tartják. A bezárt bányákat biztonsági okokból fel kell tölteni, bejáratukat pedig lezárják. Ezért a föld mélyének megismerését biztosítja a külön e célra épített mintatáró, melyben valósághűen imitálják a bányabeli viszonyokat.
Egy izgalmas, “földalatti” séta keretébe sűrítve ismerhetjük meg a különböző biztonsági berendezéseket, melyek az omlások elkerülését, és a bányászok munkavégzését segítik. Egyúttal számos egyéb bányászati problémáról, például a szellőztetés – a robbanásveszély leküzdése, világítás kérdésének megoldásáról, illetve magáról a szénfejtés módszereiről is képet kaphatunk. Itt sisak viselése kötelező!
Hozzányúlni tilos? De nem nálunk!
A majki bányaüzem, azaz a XX. akna területén kialakított múzeumban szinte minden tárgy eredeti. Persze, nekünk is vannak üveg vitrineink az ásványkiállítás, vagy bányászzenekarok hangszereit bemutató részeken. Egyébként a gépek és épületek többségét igen nagy igénybevételre tervezték, víz-, ütés-, és általában úgy mindenállóak. Még a telefonkészülék is. Ezért a szabadtéren, vagy a mintabányában kiállított tárgyak közül nagyon kevés van, amit nem szabad megfogni. Felmászni is csak azért nem szabad rájuk, mert akkor le lehetne esni róluk.
